Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Magy ar hidrológus szakértői csoport Algériában 449 — a legkedvezőbb eredményeket az 50 és az 1000 km 2 közötti vízgyűjtők esetében kaptuk, — a formula alkalmazásához az átlagos évi csapadék összegének ismerete nélkülözhetetlen, ezért jelentős érdek fűződik a reprezentatív csapadéktérképek alkalmazásához. Megvizsgáltam, hogy az ( 1 ) formula becslési pontossága javítható-e a független változók számának növelésével, pl. a vízhálózat sűrűségével (D km/km 2). A háromváltozós kapcsolatkutatásba 27 hidrometriai állomást vontam be. Eredményül az S a a = 0,513. P 2 m . D o s. A ÚM 2 (2) összefüggést kaptam. A független és a függő változók közötti kapcsolat mérőszáma viszonylag jónak Ítélhető (/-0,92), ami kismértékben kedvezőtlenebb, mint a két független változó esetében. A (2) formula alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a független változók számának növekedésével egyes esetekben kedvezőtlenül halmozódhatnak az egyes változókra vonatkozó becslési hibák. Ezek szem előtt tartásával a széles körű használatra a két független változót tartalmazó formulát javasoltam (Déri 1977). Az algériai vízfolyások vízkészletének felmérésére kifejlesztett számítási módszerek gyakorlati alkalmazása eredményeként meghatároztam Algéria teljes felszíni vízkészletét és annak vízgyüjtönkénti megoszlását. Az elvégzett számítások eredményeit az /. táblázat (Déri 1977) tartalmazza. Az /. táblázat elemzése alapján az alábbi főbb megállapításokat és következtetéseket tehetjük: — Algéria évi átlagos megújuló vízkészlete 10,9 milliárd m 3. Itt célszerű megjegyezni, hogy a 25 évvel ezelőtt végzett becslés szerint az ország vízkészlete 15 milliárd пт A becslésben bekövetkezett számottevő változás jórészt az algériai hidrológiai és hidrometeorológiai információbázis fejlődésével magyarázható, — a táblázatban *-gal jelölt vízgyűjtömcdencék vízfolyásai lefolyástalanok. A lefolyástalan területek rendkívüli kiterjedtségét jól jellemzi az, hogy ezek az ország teljes területének 94%-át (ami 2 245 294 km-) alkotják. Ennek ellenére az ország felszíni vízkészletének csupán 10%-a (1094 millió m 3) keletkezik a lefolyástalan medencékben, — Algéria felszíni vízkészletének területi eloszlását is a rendkívüli szélsőségek jellemzik. A viszonylag kis kiterjedésű, 03 kódszámú vízgyűjtő (a Constantini-partvidék) az ország vízben leggazdagabb területe, ugyanakkor Algéria legnagyobb vízgyűjtőjének (a 13 kódszámú sivatag) évi lefolyása csupán 90 millió m 3. Az I. táblázatban szereplő hidrológiai paraméterek közül az egyik legjellemzőbbet, a fajlagos lefolyás vízgyújtöterületenkénti megoszlását a 3. ábra szemlélteti (Déri 1977). Az évi átlagos lefolyás számértékének alapulvételével megállapíthatjuk, hogy az orani partvidék és a Constantin-fennsík a magyar Alföld térségéhez hasonlít, az algériai partvidék, az Isser folyó és a Kebir Rhume! vízgyűjtője a Dunántúl hidrológiai viszonyaira emlékeztet.
