Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Magy ar hidrológus szakértői csoport Algériában 443 Algéria fejlődésének irányát és ütemét meghatározó Nemzeti Karta (1976) elfogadásával előtérbe került az ország vízgazdálkodásának fellendítése, korszerű vízkészlet-gazdálkodásának és vízvédelmének tudományos megalapozása. A vízgazdálkodás fejlesztését a stratégiai jelentőségű kulcstényezők közé sorolták az 1970-es évek derekán. A népesség nagymértékű növekedése figyelembevételével számításba vették a vízfogyasztás növekedésével összefüggő mennyiségi és vízminőségi követelményeket, amelyek az életszínvonal emelkedésének fontos tényezői. Előirányozták az ország egészére kiterjedő egységes vízkészlet-gazdálkodási elvek és módszerek kidolgozásának programját, különös tekintettel a biztonságos vízellátásra. Az állam vízgazdálkodási politikájának érvényesítése szükségessé tette az ország vízkészleteinek a jobb megismerését, szakszerű számbavételét és a becslési módszerek megbízhatóságának növelését. Algéria vízgazdálkodásának fejlesztési programja keretében többek között 8000 km

2 mezőgazdasági terület öntözését, ivóvízellátó hálózatok kiépítését, 60 völgyzárógátas víztározó megépítését, szennyvíztisztító rendszerek létesítését irányozták elő. A vízkészletek komplex hasznosítása érdekében a vízügyi nagylétesítmények környezetében olyan kislétesítmény-rendszert terveztek, amelyek a helyi vízkészletek jobb igénybevételét segíti elő. Kiemelt állami támogatást biztosítottak az ipari vízgazdálkodás és a vele összefüggő vízvédelem fejlesztése érdekében. Az előirányzott fejlesztések szükségessé tették a hidrológiai adatgyűjtés, -tárolás és -szolgáltatás rendszerének a felülvizsgálatát, korszerűsítését és számítógépesítését. 2. A szakértői csoport küldetése A fejletlen vízgazdálkodásból fakadó vízkárok és vízellátási feszültségek az éghajlati ingadozás, az időjárás és a vízjárás szélsőségeinek az időszakában látványosan felerősödtek. A vízkár-elhárítás eredményességének a növelését, valamint a vízszolgáltatás vízhiány okozta korlátozásának a csökkentését szolgáló fejlesztések megvalósításában Algéria függetlenné válása (1962) óta viszonylag nagy számú külföldi (francia, olasz, svéd, orosz, bolgár, német, angol,...) szakértői és tervező csoport vett részt. Közreműködésük főként a legjelentősebb helyi vízügyi feladatok gyors előkészítésére és megoldására irányult a helyismerettel rendelkező algériai szakemberekkel együttműködve. Algéria vízgazdálkodásának hosszú távú fejlesztését szolgáló nemzeti program tudományos megalapozása és az ezzel összefüggő biztonságos alapadat-szolgáltatás biztosítása új módszerek és eszközök igénybevételét tette szükségessé, ugyanis az egyéni szakértők széttagolt, heterogén rendszerében rejlő előnyök erősen korlátozottak a rendszerszemléletű tudományos fejlesztés szempontjából. Az algériai kormány felismerte, hogy innovációra épülő hatásosabb fejlesztés csak az interdiszciplináris csoportmunkára építhető. A nagy élettartamú vízi létesítmények tervezése és kivitelezése egyre bonyolultabb és költségesebb technológiákat igényel. A tervezés biztonságát növelő, a környezeti utóhatások kockázatát csökkentő új ismeretek feltárását és hasznosítását a tudományos csoportmunka biztosíthatja. Ezt az új típusú szervezeti