Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

3. füzet - Reich Gyula-Simonffy Zoltán: Az integrált vízgazdálkodást támogató magyarországi intézményrendszer

426 Reich Gy.—Simonffy Z. gok többsége azonban — legalábbis az első két ciklusban - az országonkénti tervezést támogatja. Magyamrszág az ICPDR irányításával meghozott többségi döntést elfogadja. 1.15. Mi az önkormányzatok szerepe? Biztosítva van-e ezen a szinten az integráció? Ki az üzemeltetés (kezelés), tervezés, gazdálkodás, finanszírozás felelőse? Az önkormányzatok kötelezően ellátandó feladata a lakosság egészséges vízzel történő ellátása, továbbá (a 2000 lakosegyenérték feletti agglomerációkban) a szennyvizek elvezetése és ártalommentes elhelyezése. A rendelkezésükre álló források függvényében (mértékéig) ellátandó feladatuk a helyi vízkárelhárítás, belterületek vízelvezetése. Az önkormányzatnak (pontosabban a jegyzőnek) vízügyi hatósági feladatai is vannak. A települési vízgazdálkodás integráltságán elvileg azt értjük, hogy a vízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás, a befogadóba történő bevezetés, az iszapkezelés és -elhelyezés, a csatomapótlók alkalmazása, a helyi fürdővizek gondozása, a belterületi vízelevezetés, a helyi vízkárelhárítás összehangoltan valósul-e meg, a finanszírozást és a területfejlesztési tervekhez való kapcsolódást is biztosító terv szerint. Ilyen értelemben az integráció nem biztosított. A vízgazdálkodási törvény kötelezi az önkormányzatokat a helyi vízi közüzemi tevékenység fejlesztésére vonatkozó-a vízgazdálkodás országos koncepciójával és a jóváhagyott nemzeti programokkal összehangolt — tervek kialakítására és végrehajtására. Nem írja viszont elő települési vízgazdálkodási feladatok összehangolt ellátását. Települési vízgazdálkodási terv Az integrált feladatellátást jelentősen segíthetné egy „települési vízgazdálkodási terv", vagy legalábbis, ha a településszerkezeti terv kötelező szakági munkarészei között a környezetalakítási (benne a vízzel kapcsolatos természeti és művi elemek, ezek egymásra hatása) és a közmüvesítési (különösen víz, szennyvíz, csapadékvíz stb.) fejezetek igényesen lennének elkészítve, ill. ha ezek végrehajtásának ellenőrzése is megtörténne. Az önkormányzatok viszont e területen saját hatáskörben, anyagi és technikai lehetőségeik függvényében döntik cl a feladatok ellátásának sorrendiségét, szakmai egymásra-épülését. Sem forrásaik, sem szakembereik nincsenek a szakszerű tervezéshez. A vízügyi igazgatásnak igen nagy horderejű lépése lehetne egy ilyen célú, államilag finanszírozott (vagy legalább részben finanszírozott) tanácsadó hálózat létrehozása, a tervekre vonatkozó módszertani segítség, az alapadatok rendelkezésre bocsátása stb. Jelenleg az önkormányzatok és a vízügyi igazgatóságok közötti kapcsolat intézményesített formája a településszerkezeti, illetve a közmü-fejlesztési tervek engedélyezéséhez kapcsolódik, illetve a szakaszmérnökségeken keresztül a védelmi tevékenység egyeztetése történik. Ennél többet az igazgatóságok jelenlegi kapacitása nem tesz lehetővé, legfeljebb kollegiális kapcsolatokon alapuló konzultációk fordulnak elö. Az üzemeltetési és kezelési feladatokat az önkormányzat vagy saját maga látja el, vagy egy — általában valamilyen mértékben saját tulajdonú — gazdálkodó szervezetet bíz meg a végrehajtással. A feladatellátásnak ez a viszonylagos „szabadsága" azt eredményezte, hogy Magyarországon igen nagy számú (közel 400 db) vízi közmű üzemeltető szervezet jött létre, ezek egy részének tőkeereje, szakmai színvonala nem garan-