Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

158 Barna József A nagy regionális rendszerek építése rengeteg csővezetéket igényel, éppen ezért kedvező és nagy hasznot hozó a csővezetéket gyártó cégeknek, valamint rendkívül nye­reséges a szennyvíz távvezetéket építő társaságoknak, de technológiai és környezetvé­delmi szempontból kifejezetten hátrányos, sőt káros, az érintett lakosságra pedig indo­kolatlanul és fölöslegesen nagy terhet ró. A helytelen döntés és a rossz tervezés következményeit, a túlméretezett nagy regionális rendszerek építési és üzemeltetési költségeit, a fölöslegesen lefektetett müanyagcsövek kilométereit, a fölöslegesen meg­épített szennyvízátemelők árát mind-mind a lakosságnak kell megfizetnie, ugyanakkor jó koncepciók kialakításával, jó tervezéssel mindez elkerülhető lenne. Nagyon sok múlik a megrendelőkön és a tervezőkön. Jó tervek alapján lehet csak egy beruházást jól megcsinálni, rossz tervek alapján csak rossz munkát lehet végezni. 3. A hazai problémák Szennyvíztisztítók és szennyvízcsatornák építésére ISPA támogatás csak akkor igényelhető, ha a beruházás költsége legalább 5 millió Euro és a tervezett létesítmény nagysága 15 ezer lakosegyenérték feletti. Ezért a tervezők leginkább a költségesebb mútárgyas, túlméretezett regionális rendszerekben gondolkoznak, hiszen a tervezési díjat a tervezett létesítmény árának százalékában állapítják meg. Az eleveniszapos bi­ológiai szennyvíztisztítók legalább 80%-os névleges terhelésnél, vagy efölött működ­nek megfelelően. Ehhez viszont az szükséges, hogy az összes — esetenként akár 20 — településen egyszerre épüljön ki a csatornahálózat, a lakosok 80%-a kössön rá a csa­tomára és minden település egyidőben csatlakozzon a központi szennyvíztisztító rend­szerre. Ez a gyakorlatban szinte soha nem így történik. Ehhez járul még hozzá az a bizonytalansági tényező, hogy az ivóvíz- és szennyvízdíj jelentős megemelése után a lakosság a korábbinál víztakarékosabb életmódra tér át, a tervezőasztalon számítottnál akár 50%-kal is kevesebb lesz a szennyvíz, ugyanakkor fajlagos szennyezőanyag tar­talma nagy mértékben növekszik. Ebből következik, hogy a tisztítótelep nem fog meg­felelően működni, mert hidraulikailag túlméretezetté válik, ugyanakkor biológiailag koncentráltabb szennyvizek tisztítását kell megoldania. Ezért fel kell hagyni az uralkodóan mütárgyas rendszerek tervezésével különösen ott, ahol a biológiai tavas, természetközeli rendszerek lényegesen jobbak és olcsóbbak a tisztán mütárgyas tisztítóknál még akkor is, ha műtárgyakkal kiegészített kombinált rendszerben készülnek. Németországban az enyhébb tél miatt biológiai tavas rend­szernél 12 m 2 tófelületet számítanak egy lakosegyenértékére, hazánkban 15 m 2/lako­segyenértékkel kell számolni. A tavas rendszerek igen jól beváltak sík területen és dombvidéken egyaránt, hazánk jelentős részén sokkal szélesebb körben is alkalmazha­tók lennének. Az eddig szerzett ismereteinket alapul véve megállapítható, hogy adott beruházá­si összegből jó koncepciók és jó tervek alapján akár 30-40%-kal több szennyvíztisztí­tót lehetne építeni úgy, hogy azok megfeleljenek a környezetvédelem és a korszerű szennyvíztisztitás követelményeinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom