Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai

100 Kozák Miklós mm-rel — csökkent. Ennek oka a föld globális felmelegedése és az ezzel együtt járó csapadék mennyiségének trendjellegű csökkenése, de ennek oka nem a Tisza-völgy szabályozása, mert nemzetközi tapasztalatok szerint is ez világjelenség. A vízhiány mellett a civilizáltság fejlődésével ugyanakkor a vízigények növekednek. A vízhiány pótlása és a vízkészleteknek a jelenleginél emberségesebb elosztása csak víztározással és/vagy vízátvezetéssel biztosítható. Az emberiség napi vízigénye napjainkban elérte a 3,8 km 3-X (IHA 2000)! A folyóvölgyek év tízezredek óta az emberiség letelepülésének és fejlődésének legfontosabb bölcsői. A nagyobb települések, ipartelepek, sőt az élelmiszert adó mező­gazdasági termőterületek is mind a folyók völgyében fekszenek, hiszen víz nélkül semmi sem létezhet (Eufrates, Nílus, Indus, Amazonas, Jangce, Mississippi, Tennessee stb.). Afolyószabályozást a következő indokok teszik szükségessé: árvízvédelem, hor­dalékszállítás biztosítása, a folyó árvízi kiterjedésének mérséklése, a jéglevezető ké­pesség és a hajózás feltételeinek biztosítása, a vízenergia hasznosítása, vízkivételek biztosítása, vízminőség és talajvízszínt szabalyozása (Hajós 2001). A Tisza XIX. szá­zadi szabályozása egyértelműen bizonyította a folyószabályozás szükségességét és nemzetteremtő szerepét. Szabályozás előtt e térség egy elvadult, gyér településü, fej­letlen mocsárvilág volt. A Széchenyi és Vásárhelyi-féle szabályozás teremtette meg az alapját annak, hogy az egész Tisza-völgy ma az ország legfontosabb örökéletű agrárbá­zisa lett. Az árvízmentesítés teremtette meg az alapját 20 000 km 2 értékes termőföld visszahódításának a mocsárvilágtól, ahol ma korszerű út-vasúthálózat, víz- és csator­nahálózat van. Mindezt mccsárvilági feltételekkel megvalósítani lehetetlenség (Fara­gó 1998, Váradi 2002). A folyók szabályozása azonban rendszerint nem elégíti ki az emberiség sokoldalú igényeit, a vizek hasznosítását, melynek lényeges eszköze a lefolyás-szabályozás. En­nek lényege, hogy műszaki beavatkozással (gátak, duzzasztók építése) megváltoztat­juk a vízfolyások természetes és szeszélyes lefolyásának időrendjét. A műtárgyak víz­tározókat hoznak létre, melyeknek a céljai, hogy a vizeket tározzák, és azt a vízben szegény évszakokban a társadalom igényeinek megfelelően hasznosítsák ( Papp 1996, Yevjevich-Starosolszky 1997). A vízhasznosítás általában többcélú (ivó, öntöző, ipari víz biztosítása, vízenergia termelés, hajózás, árvízvédelem, regionális vízigények ki­elégítése, sport, turizmus stb.) és az mindig az adott ország (rész) igényeinek és lehe­tőségeinek kell, hogy megfeleljen. A mindenkor kielégítendő vízigények azonban csak­nem mindig víztározással biztosíthatók. Ez a jövőben egyre inkább így lesz. Vagyis, lefolyás-szabályozás nélkül nincs víztározás, víztározás nélkül nincs vízkészlet-gazdál­kodás, vagy vízkormányzás és vízhasznosítás, ami az emberiség létének és fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. A víztározók a vízgazdálkodás trezorjai! 2.2. A víz és az energiagazdálkodás néhány világméretű problémája és kihívásai Az IHA (2000) adatai szerint: a világ lakosságának létszáma 2050-re 6-ról 9 mil­liárdra növekszik; ma 2 milliárd ember nem részesül áramellátásban; az életnek és a fejlődésnek egyik legfontosabb eleme az áramszolgáltatás, melynek felhasználása nö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom