Vízügyi Közlemények, 2002 (84. évfolyam)
1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás és a lefolyás-szabályozás, mint a fenntartható fejlődés alapjai
100 Kozák Miklós mm-rel — csökkent. Ennek oka a föld globális felmelegedése és az ezzel együtt járó csapadék mennyiségének trendjellegű csökkenése, de ennek oka nem a Tisza-völgy szabályozása, mert nemzetközi tapasztalatok szerint is ez világjelenség. A vízhiány mellett a civilizáltság fejlődésével ugyanakkor a vízigények növekednek. A vízhiány pótlása és a vízkészleteknek a jelenleginél emberségesebb elosztása csak víztározással és/vagy vízátvezetéssel biztosítható. Az emberiség napi vízigénye napjainkban elérte a 3,8 km 3-X (IHA 2000)! A folyóvölgyek év tízezredek óta az emberiség letelepülésének és fejlődésének legfontosabb bölcsői. A nagyobb települések, ipartelepek, sőt az élelmiszert adó mezőgazdasági termőterületek is mind a folyók völgyében fekszenek, hiszen víz nélkül semmi sem létezhet (Eufrates, Nílus, Indus, Amazonas, Jangce, Mississippi, Tennessee stb.). Afolyószabályozást a következő indokok teszik szükségessé: árvízvédelem, hordalékszállítás biztosítása, a folyó árvízi kiterjedésének mérséklése, a jéglevezető képesség és a hajózás feltételeinek biztosítása, a vízenergia hasznosítása, vízkivételek biztosítása, vízminőség és talajvízszínt szabalyozása (Hajós 2001). A Tisza XIX. századi szabályozása egyértelműen bizonyította a folyószabályozás szükségességét és nemzetteremtő szerepét. Szabályozás előtt e térség egy elvadult, gyér településü, fejletlen mocsárvilág volt. A Széchenyi és Vásárhelyi-féle szabályozás teremtette meg az alapját annak, hogy az egész Tisza-völgy ma az ország legfontosabb örökéletű agrárbázisa lett. Az árvízmentesítés teremtette meg az alapját 20 000 km 2 értékes termőföld visszahódításának a mocsárvilágtól, ahol ma korszerű út-vasúthálózat, víz- és csatornahálózat van. Mindezt mccsárvilági feltételekkel megvalósítani lehetetlenség (Faragó 1998, Váradi 2002). A folyók szabályozása azonban rendszerint nem elégíti ki az emberiség sokoldalú igényeit, a vizek hasznosítását, melynek lényeges eszköze a lefolyás-szabályozás. Ennek lényege, hogy műszaki beavatkozással (gátak, duzzasztók építése) megváltoztatjuk a vízfolyások természetes és szeszélyes lefolyásának időrendjét. A műtárgyak víztározókat hoznak létre, melyeknek a céljai, hogy a vizeket tározzák, és azt a vízben szegény évszakokban a társadalom igényeinek megfelelően hasznosítsák ( Papp 1996, Yevjevich-Starosolszky 1997). A vízhasznosítás általában többcélú (ivó, öntöző, ipari víz biztosítása, vízenergia termelés, hajózás, árvízvédelem, regionális vízigények kielégítése, sport, turizmus stb.) és az mindig az adott ország (rész) igényeinek és lehetőségeinek kell, hogy megfeleljen. A mindenkor kielégítendő vízigények azonban csaknem mindig víztározással biztosíthatók. Ez a jövőben egyre inkább így lesz. Vagyis, lefolyás-szabályozás nélkül nincs víztározás, víztározás nélkül nincs vízkészlet-gazdálkodás, vagy vízkormányzás és vízhasznosítás, ami az emberiség létének és fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. A víztározók a vízgazdálkodás trezorjai! 2.2. A víz és az energiagazdálkodás néhány világméretű problémája és kihívásai Az IHA (2000) adatai szerint: a világ lakosságának létszáma 2050-re 6-ról 9 milliárdra növekszik; ma 2 milliárd ember nem részesül áramellátásban; az életnek és a fejlődésnek egyik legfontosabb eleme az áramszolgáltatás, melynek felhasználása nö-