Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Nagy László: Az elviselhető kockázat

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 2001. évi 4. füzet AZ ELVISELHETŐ KOCKÁZAT NAGY LÁSZLÓ A „veszély", a „kockázat" és a „valószínűség" a beszédben egymáshoz közelálló fogalmak. Sok ember, újságíró, a hétköznapi élet szinonimaként használja őket, gyakran nyelvi nehézségek miatt (Ayala 1990). A „veszély" általános értelemben a károk bekövetkezésének lehetősége. A veszély (fenyegetettség) a „kockázat" forrása. A veszélyt anyagi természetű tárgyak, vagy egy közösség károkozó képességeként definiálhatjuk, a veszély a károk bekövetkezésének lehetősége ( Tóth-Nagy 1994). A veszélyérzet egyénben vagy csoportban kialakuló nézet a veszéllyel kapcsolatban, mely nagymértékben függ az emberek ismereteitől, korábbi tapasztalataitól. A veszélyérzet változtatható felvilágosító, oktató tevékenységgel. Ehhez azonban világosan kell látniuk az egyéneknek, hogy mi az ö feladatuk a veszélyek, a károk csökkentésére. A társadalom tagjai nem feltétlenül érzékelik a fenyegető veszélyeket. Nagyon eltérően alakul az azonos veszélyhelyzettel kapcsolatban a kockázat értékelése azokban, akiket az adott veszély érinthet. Meghatározott anyagi és egyéb motivációk alapján egyesek önként vállalják a nagyobb veszélyt is (pl. munkavállalás robbanásveszélyes munkahelyeken), a társadalom tagjainak többsége viszont akaratán kívül juthat súlyos kockázatot rejtő helyzetekbe (pl. az ipari balesetek által sújtott földrajzi körzetek lakói, /Vagy 2001). Tények igazolják, hogy minél jobban tudatában vannak az emberek a tényleges veszélyeknek, annál kedvezőbbek a feltételek a súlyos konfliktusok megelőzésére, azok demokratikus kezelésére. Méltányolható az egyén számára a mérlegelt veszély, ha elfogadható lehetősége van arra, hogy a céltudatos viselkedéssel az elérhető előnyök (pl. az anyagi javak megszerzése) ellensúlyozni képesek az ismeretek alapján becsült és elfogadott kárt (vagy személyi sérülést), vagy egyéb fenyegetést. Fontos célként jelölhető meg a veszély, a kockázat tudatosodása. Sok ember a kérdésekig sem jut el a környezeti veszélyekkel, a környezeti kockázatokkal, a nem nyilvánvaló (pl, sokkal később megmutatkozó) károkkal kapcsolatban. A modern és kényelmes életnek sok esetben a megnövekedett kockázat az ára, hiszen az egyre hatásosabb vegyi anyagok, a növekvő mennyiségben fogyasztott víz és energia, a gyors közlekedési eszközök és pályáik egyúttal a környezetre is hatással vannak. Ezekkel párhuzamosan jelentkeznek a természeti veszélyek. Az emberek alig ismerik ezek valóságos környezeti hatásait. A döntéshozók többsége — a környezetkárosító hatásokkal és a természeti veszélyekkel összefüggésben — sem a kockázat teijedelmét, sem a bekövetkezés valószínűségét nem mérheti fel önmaga, kiváltképp nem teljes körűen. A „laikusok" hézagos felkészültségére tekintettel adott döntési helyzetek kommunikációt igényelnek olyaA kézirat érkezett: 2001. IX. 15. Nagy László oki. mérnök az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF, Budapest) főtanácsosa.