Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Vízgazdálkodás és tájfejlesztés a környezeti válság globalizációjában

Vízgazdálkodás és tájfejlesztés a környezeti válság globalizációjában 69 vízháztartás kívánatos irányzatú vízháztartás-szabályozásnak és ezen keresztül a művi jelleg és az energiaigény csökkentésének hatékony eszközévé lehet tenni. Ebben a megvilágításban és mai szemmel nézve Széchenyi korábban utalt fejlesztési programja lényegében három nagy feladatcsoportot és szakaszt foglal magában. Az első szakaszban meg kellett teremteni a tőlünk nyugatibb országokban már több évtizeddel korábban megindult gazdasági és társadalmi átalakulás (az iparosodás, a városiasodás, a piacra történő szemtermelés és áruszállítás, stb.) természeti előfeltételeit, köztük kiemelt hangsúllyal az Alföld nagy kiterjedésű mocsaras területeinek lecsapolását és a Tisza-völgy ármentesítését. Másodikként — és itt már a mába kapcsolódóan — fel kell tárni, hogy a vízrendezési és folyószabályozási beavatkozások milyen módon és mértékben változtatják meg az Alföld főbb vízföldrajzi tájainak vízháztartását, továbbá, hogy ezeknek a változásoknak milyen tovagyűrűző hatásai lesznek az éghajlati, a talajtani és növényzeti viszonyok alakulására. Végül a megvalósítás lépéseivel és tapasztalataival mindvégig szorosan együtt haladó tervezői munkálkodás harmadik feladatcsoportjában és szakaszában meg kell állapítani azokat a föbb területhasználati módozatokat és technológiákat, amelyek egyaránt alkalmazkodnak a piaci elvárásokhoz és a vízrendezés utáni természeti adottságokhoz. Az, hogy ma az Alföld természeti adottságai és területhasználatai között jelentősek és gyakoriak az ellentmondások, annak okai - a fejlődés egészének célját és folyamatát tekintve - nem abból fakadnak, hogy Széchenyi fejlesztési koncepciójának első szakasza megvalósult, hanem sokkal inkább abból, hogy a koncepcióhoz tartozó második és harmadik szakasz feladatainak elvégzéséhez világszerte és hazánkban is csak most vannak kialakulóban a tudományos ismeretek és gyakorlati előfeltételek. A megvalósítás politikai, intézményi és informatikai előfeltételeit tekintve a második világháborút követő évtizedek központosító irányzata szerencsésen párosult az iparosodott országok vízgazdálkodásában világszerte jelentkező — és nálunk a természeti és történelmi adottságok folytán különös hangsúlyt kapott — igényekkel. így készülhetett el az 1950-es évek elején és a 60-as évek végén a vízgazdálkodás belső integrálódását segítő első és második országos keretterv, majd a 80-as évek elején a víznek a természeti környezet és a társadalmi—gazdasági fejlődés egészében betöltött szerepéből kiinduló harmadik Vízgazdálkodási Keretterv (OVH 1984), majd az erre támaszkodó vízgazdálkodás-politikai alapozó tanulmány (Orlóci et al. 1987). Ezek a munkálatok szorosan kapcsolódtak a tárgybeli nemzetközi fejlődés élvonalához és a politikai-intézméniy előfeltételek biztosítása esetén hatékonyan segíthetik bekapcsolódásunkat az európai intézmény rendszerbe. IRODALOM Andrásfalvv B:. A Duna-medence vizhaszonvétele. Alapozó tanulmány a harmadik Vízgazdálkodási Kerettervhez. VÍZDOK, Budapest, 1981. Crossen P.: Agricultural Development: Looking to the Future, In Clark and Munn (ed.) 1986. Clark. W. C.-Munn R E. (ed.): Sustainable Development of the Biosphere. Published on behalf of IIASA by Cambridge University Press, Cambridge, 1986. Commoner. В.: The Closing Circle. Bantam Books, New York, 1971.