Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 2001. évi 4. füzet KÖNYVISMERTETÉS KÁRMENTESÍTÉSI KIADVÁNYOK A környezetkárosítások jelentős részét képezik azok a szennyezések, amelyek a talajt érik. Még a víz- és levegőszennyezések nagy része is a talajon ér véget, hiszen a vízelborítások, valamint a száraz és nedves kiülepedések révén végül minden a talajra kerül. A legnagyobb mértékű és legkoncentráltabb szennyezéseket azonban az emberi beavatkozások okozzák. Ezek rendkívül káros hatásait - sajnos legtöbbször már csak akkor, amikor a károkat „saját bőrünkön" tapasztaltuk, - korábban fölismerték, de érdemben csak az elmúlt néhány évtizedben teszünk is ellenük. Az elszennyezett talajok felmérése, a szennyezés megismerése és értékelése, továbbá a felszámolás sokszor igen összetett folyamatának megtervezése és megvalósítása tartozik a röviden kármentesítésnek nevezett tevékenységhez, amelynek módszerei és lehetőségei ma méltán az érdeklődés középpontjába kerültek szerte a világon. A talajszennyezések felszámolására a fejlettebb országokban az 1970-es években megindult kezdeményezések nyomán hazánkban a '90-es években kezdődött meg a tudatos felkészülés. Ezt aktuálissá tette különösen a volt szovjet csapatok kivonulása után hátrahagyott katonai területek és objektumok szennyezés-mentesítése, de az akkorra már ismertté vált nagyfokú ipari talajszennyezések felszámolása egyaránt. A kármentesítések—elsősorban az állami felelősségi körbe tartozó szennyezések megszűntetése—tervszerű munkát és biztos anyagi hátteret igényelnek, ezért az akkori Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium javaslata nyomán a Kormány 1996-ban új, országos programot indított el a szennyezett területeken jelentkező tartós környezeti szennyeződések veszélyeztető hatásainak megszüntetése céljából. Áz elfogadott kármentesítési program három tevékenységi kört ölel fel, nevezetesen az általános feladatokat, az országos feladatokat és az egyedi feladatok körét. Az első feladatcsoportba tartozik többi közt az informatikai rendszer kiépítése, valamint a programról kellő tájékoztatás nyújtása és a program végrehajtásához szükséges szakmai anyagok elkészítése, kiadása is. Ennek — az önmagában is szerteágazó — feladatnak a megvalósítására a Minisztérium szerkesztőbizottságot hozott létre, amelynek feladata az egyes kiadványok kiválasztása, szerzőik kijelölése és felkérése, az elkészített kéziratok lektorálása, majd a nyomdai előállítás és a megjelentetés szervezése. Az már a munka kezdetén is világosan látszott, hogy többféle típusú kiadványra lesz szükség: kellenek a kármentesítést végrehajtó szakemberek számára készülő módszertani anyagok, az egyes feladatokra, részfeladatokra vonatkozó részletes útmutatók, a szakterület egészét vagy nagyobb részét átfogóan ismertető kézikönyvek, valamint a nagyközönség tájékoztatását is szolgáló szakmai kiadványok, hogy csak a legfontosabb csoportokat említsük. Az országos program sikeres előrehaladása mellett 1997-től kezdve folyamatosan jelentek meg a különböző típusú kármentesítési kiadványok. Elsőként a kármentesítési füzetek sorozatban látott napvilágot 1997-ben A környezetért való felelősség, a környezeti károk állami felszámolása című kiadvány, majd követte ezt a Szennyezett területek kármentesítésének nemzetközi tapasztalatai című összefoglaló, valamint A Kármentesítési Program rövid távú szakaszában (1996-97) indított projektek vázlatos bemutatása című ismertető. 1998-ban két újabb füzet jelent meg: a Határértékek, határér-