Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A veszei bújtató 617 Vésze az egykori Fehér-Körös medrének jobboldalán alakul ki a XIV. században. Nevét egy ősi halászati mód, a rekesztő halászat vejsze nevű eszközéről kapta, ami nádból font s a mederfenékre rögzített labirintus nevű építmény, amelyből a hal nem tudott kijáratot találni. Vesze falu többszöri pusztulás, majd újjáépülés után 1703-ban végleg megszűnt. Határa Csaba, Gerla és Gyula területébe olvadt. 1. A száz évvel ezelőtti bújtató építésének szükségessége Gyula város határában Pejrét, Szabadka, Tavaszrét, Szt. Benedek; Békéscsaba város külterületén Fövenyes-puszta, Alvégi legelő, Dajkakert, Fényesi szőlők, Borjúrét; Ókigyós községnek Kígyósi rét, Apáti-rét, Makkosrét határrészein, 20 ezer kat. holdnyi (115 km

2) lefolyás nélküli mocsár terült el. Árvizek, belvizek és csapadékvizek folytak ebbe a mocsárba. (Később itt alakították ki 6,75 km

2 területen a 15 millió m

3 befogadó képességű kígyósi belvíztározót.) Az összegyülemlett felszíni pangó vizek káka, sás és nád elterjedését segítették. A pangó vizek melegágyai voltak a különféle szúnyogoknak, ezért egészségi okokból sem volt kívánatos ez az állapot. E mocsár víztelenítése céljából 1871-ben megalakították a „Kígyósi Vadvízcsatorna Társulat "-ot. (1890-ben e társulat a „Kígyós —Gyula-Csabai Vízitársulat" nevet vette fel, majd 1896-ban beolvadt az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulatba.) A megalakult társulat a kígyósi szikes legelőkön lévő rossz minőségű, pangó vizek elvezetése céljából gyűjtőcsatornákat és vadvíz levezető főcsatornát épített. E főcsatornán vezették le a mocsaras terület vizeit Csaba, majd Békés települések belsőségén keresztül a Kettős-Körösbe. Felmerült az a gondolat, hogy a szikes legelőkről érkező rossz minőségű vizeket Csaba elkerülésével vezessék tovább. Békés vármegye alispánja engedélyezte az elképzelés megvalósítását. A műszaki lehetőség adva volt. A vadvíz levezető főcsatorna Élővíz-csatornához csatlakozó pontját, 3,168 km-t feljebb helyezték, (24+512 km szelv.) kialakították a Kígyósi-fölecsapoló-csatornát, és ennek 0+295 km szelvényében épített bújtatón vezetve, nem az Élővíz-csatornába, hanem az alatt átbújtatva, a gerlai holtágba (régi Fehér-Körös) vezették a vizet és így juttatták el a Kettős-Körösbe. Az Élővíz-csatorna fenékszélessége a keresztezésnél 4,00 m. Oldalrézsüje 2:3. Töltésének koronaszélessége 2,00 m. Mentett oldali rézsű hajlása 1:1. Az Élővíz-csatornát keresztező beton bújtató tervét, az Aradi Kultúrmérnöki Hivatal (Gábor József mérnök) készítette (2. ábra). Az egész műtárgy megfelelő alapozás nélkül folyós homokra épült. A műtárgy alapja 3,10 m széles, 0,90 m falvastagságban. A bújtatón a víz az érkezési és a távozási végén előfejbe torkollt. A bújtató cső belső átmérője 1.70 m körszelvényű volt, melynek felső tetöfal vastagsága változott. A kezdő végén 0,50 m volt a vastagság. Ez a méret maradt a következő vízszintes 3,50 m szakaszon is. A következő 3,0 m-es szakaszon a vastagság 0,60 m, míg a középső 8,00 m-es szakaszon 0,70 m volt. A további szakaszon újra csökkent a vastagság szimmetrikusan, az érkezési oldalhoz hasonlóan. A csőfejek kettős horonnyal voltak ellátva, az ideiglenes elzárás végrehajtása érdekében. A bújtató hossza a csöfejtől — csőfejig 32,20