Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Szesztay Károly: Vízgazdálkodás és tájfejlesztés a környezeti válság globalizációjában

58 Szesztay Károly Az 5. ábra felső görbéje a piacmechanizmus nyilvántartásai szerinti 1 főre vonatkoztatott évenkénti nemzeti össztermék (a „Gross National Product", GNP) alakulását szemlélteti, amiben a vizsgált időszak egészét tekintve határozott és jelentős (az 1950-86 évek átlagában 2,0%) emelkedő irányzat mutatható ki. A két alsó görbe a társadalom egyedeire és egészére valóságosan jellemző és a mai megítélés szerint a jövőben is tartósan fenntarthatónak látszó tényleges anyagi jólét mutatószámának (per capita Index of Sustainable Economic Wellfare, ISEW) évenkénti változásait jellemzi. Ezt a mutatószámot a szerzők az ábra alsó részén felsorolt összesen 22 jóléti és környezeti tényező alapján számították. A legalsó görbe a valamennyi tényező figyelembe vételével kapott végeredményt, míg a közbenső görbe a két utolsó környezeti tényező (a többitől ma még csak jóval nagyobb bizonytalansággal becsülhető) értékének elhagyásával számított részleges mutatószám alakulását mutatja. Bár a szerzők gyakorta hangsúlyozzák az elvégzettnél részletesebb vizsgálatok és a mainál jóval teljesebb statisztikai nyilvántartások szükségességét, annyi mindenesetre az ábra adataiból is kitűnik, hogy az utóbbi évtizedek folyamán a mai modern világgazdaság legfejlettebb országában a lakosság tényleges életkörülményeire és életminőségére jellemző jóléti mutatószám csak mintegy fele—harmada a GNP értékének és — ami még elgondolkoztatóbb — az 1980-as évek elejétől ez a mutatószám már nem emelkedik, hanem határozott (évente átlagosan mintegy 1%-nyi) visszaesést jelez. Ennek okát a szerzők a műszaki és gazdasági tényezők síkján a főbb energiahordozók (olaj, földgáz, szén és a hasadó anyagok) árának a kedvezőbb kitermelési lehetőségek fokozatos kimerülését követő kényszerű emelkedésben, az ökológiai és környezetvédelmi tényezők vonatkozásában a légköri szennyeződések nagytérségi és globális hatásaiban (savas esők, az üvegház hatást követő éghajlatváltozás, az ózonpajzs vékonyodása), a közösségi és kulturális tényezőket illetően az országok közötti és az országokon belüli jóléti különbségek növekedésében, a gazdaságpolitikai tényezők tekintetében pedig a monopóliumok felerősödésében és a piacmechanizmust éltető és hatékonyságát biztosító szabad verseny beszűkülésében jelölik meg. 4. Rendszer-alakítás, folyamat-irányítás és energia-felhasználás a természetben és az iparosodott társadalmak termelési módszereiben Ha a planetáris fejlődés és benne az emberi lét alakulását irányító tényezők és törvényszerűségek megismerését egy kozmikus dimenziókban íródó keresztrejtvény megfejtéséhez hasonlítjuk, a tájfejlödés és a vízkörforgás szerepének és jelentőségének tisztánlátása bizonyára fontos kulcsszavakat ígér a rejtvény „üzenetének" megértéséhez. A növénytermesztés és más terület használatok tájfejlődési hatásai — ugyanúgy, mint az ipar, a lakóhelyek, a közlekedés és más ágazatok esetében-nem magukból az érdemi emberi-társadalmi igényekből és célokból (vagyis például a növénytermesztés esetében a biztonságos, bőséges és egészséges táplálék ellátásból), hanem a cél megvalósításához választott technológiai megoldásokból fakadnak. Indokolt ezért a növénytermesztést példaként választva áttekinteni az ipari társadalmakra jellemző ter-