Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
4. füzet - Nagy István-Schweitzer Ferenc-Alföldi László: A hullámtéri hordaléklerakódás (övzátony)
A hullámtéri hordalék-lerakódás (övzátony) 541 emelkedtek és 1970-ig Szolnok és Szeged térségében összesen alig 0,80 m-t regisztráltak. A következő két nagy árvíz (1999, 2000) során 1970-hez képest a szolnoki szelvényben először 0,65, majd további 0,67 m vagyis két év alatt 1970-hez képest 1,32 m-es vízállás-növekedés következett be (/. ábra). Az árvízszintek növekedésének ütemében ezek szerint az első fordulópont a XIX. sz. végén 1888-ban vagy. még inkább 1895-ben következett be. A másik karakteres változás pedig az ezredfordulón nemcsak a növekedés ütemének a gyorsulásában, hanem a Q-H-görbe meredekségének a növekedésében és az addigiakhoz képest a vízhozamhoz tartozó növekvő vízszintben, vagyis a Q-H-görbe kinyílásában nyilvánul, valósul meg. A régebbi nagy vizek méréseit, különösen a vízhozam mérések tekintetében pontosan meg nem határozott hibával terheltnek tekinthetjük, mégis az 1895-ös és az 1932-ben végzett vízhozam mérések maximumai hasonló vízszinten haladták meg a 3100 m 3s _ 1-ot. Szolnoknál az 1970. évi árvíz 700 m 3 s~'-nel kevesebb vízhozamnál már 0,10 m-rel magasabban haladt le mint az 1932. évi. A szolnoki mérések szerint a vízhozam görbék lefutásában két határozott tendencia látszik érvényesülni. 1970-ig a görbék meredeksége nem változott, de ugyanazon árvízi hozam levonulásához több mint 1 m-rel magasabb levonulási szint tartozott. Úgy tűnik ez a jelenség kezdetektől kezdve érvényes (2. ábra). Az 1999. márciusi és a 2000. áprilisi görbék karakteresen meredekebb tendenciájúak, mint az előzőek, az azonos vízhozamhoz tartozó vízszintemelkedés rohamosan növekszik. Be kellett látni, hogy ha ez a tendencia tovább folytatódik, akkor a töltések magasítása már nem vezethet eredményre és eljött az ideje a Vásárhelyi-féle nagy mü rekonstrukciójának. Megfelelő rekonstrukció és/vagy fejlesztés csak akkor lehet eredményes, ha a hivatkozott és számos más hidrológiai jelenség okait kellető megbízhatósággal felderítettük. Van egy harmadik gondolkodásra késztető sarokpont is, nevezetesen az, hogy a töltésezést követő első nagy # ma x növekedés hosszanti menetében a vízszint növekedés nem egyenletesen, hanem Tiszafüred alatt Szolnoknál már akkor is kétszeres vízszintnövekedéssel lépett fel. Ez az aránytalannak tünö változás azóta is mind a mai napig észlelhető. A gyors változások jelensége nyilván az időjárás-változékonyság, a lefolyást befolyásoló antropogén beavatkozások, a medermorfológiai változások, az újabb betöltésezések és a töltésvonalazási korrekciók magyarázhatják. Nem könnyű azonban magyarázatot találni az ezredforduló nagy árvizeinek aránytalan Я та х növekedésére, miközben a <2 ma x nem, vagy alig változik (/. táblázat). Kétségtelen, hogy a folyószabályozás megváltoztatta a meder esést, tudjuk, hogy a Közép- és Alsó-Tiszán nem vált be az az elképzelés, hogy az átvágásoknál kialakított vezérárkot a vízsebesség növekedése fogja mederré tágítani, és kotrásokkal be kellett avatkozni. Lehet, hogy a Vásárhelyi-féle középszakasz jellegű folyókra érvényes szabály alkalmazásánál nem minden vonatkozásban számoltak azzal, hogy a Tisza holocén medervonulataihoz tartozó közvetlen ártér természetes állapotában sem volt képes a nagy árvizeket levezetni, ezért a síkságra érve áttörve az övzátonyokat ill. az övzáto-
