Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
4. füzet - Gauzer Balázs-Bartha Péter: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj-Szeged közötti szakaszán
Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj—Szeged közötti szakaszán 519 A Szamos vízgyűjtő területének az alacsonyabb részein már február utolsó napjaiban megindult az olvadás, a március 2-i felmelegedés már csak mintegy 20%-kal lecsökkent mennyiségű vízkészletet talált. Az ezt követő napokban 9-éig mintegy 0.5 km 3-rel csökkent a hóban tárolt vízkészlet, az olvadás intenzitása tehát meghaladta a Felső-Tisza vízgyűjtőjén érvényes értéket, de nem érte el a Bodrog-vízgyűjtőn lezajló szélsőséges intenzitást. A meteorológiai viszonyok márciusi alakulásának talán legfontosabb eleme a hónap második és harmadik dekádjának nagymértékű csapadékszegénysége. Ez a körülmény még akkor is igen szerencsésnek nevezhető, ha tudjuk, hogy a három vízgyűjtőn a március nem tartozik a csapadékos hónapok közé. Az II. táblázat a három vízgyűjtőn március első dekádjában, illetve az egész hónap folyamán lehullott csapadék mennyiségét tartalmazza, az utolsó tíz év havi átlagértékeivel együtt. Látható, hogy a FelsőTiszán, illetve a Szamos vízgyűjtőjén az átlagosnál 20-25%-kal kevesebb csapadék hullott, míg a Bodrog vízrendszere átlagosan csapadékosnak bizonyult. A táblázat arra is rámutat, hogy a havi csapadék mennyiség 60-80%-a a hónap első dekádjában hullott. II. táblázat Az 1999 márciusában hullott csapadék értékek, a tízéves átlagértékekkel együtt Vízgyűjtő Csapadék, mm Vízgyűjtő 1999. III. 1-11. 1999. III. 1-31. Tízéves havi átlag Felső-Tisza 33,1 40,7 49,0 Szamos 11,1 19,3 24,0 Bodrog 25,0 30,9 31,0 A hóban tárolt vízmennyiségek időbeni alakulásának és a csapadék összegeknek az összevetéséből az is kiviláglik, hogy a kialakult árhullám túlnyomórészt a hóolvadásből származott, az eső szerepe mintegy 10—15%-ra tehető. Talán nem túlzás az a kijelentés, hogy korábbi ismereteink alapján elképzelhetetlennek tűnt, hogy döntően hóolvadásből ilyen szélsőséges árhullám alakulhat ki a Tisza vízrendszerén. Ezek után nem meglepő, hogy az árhullám kialakulásában a legnagyobb szerepet a Bodrog, utána pedig a Szamos játszotta, a Felső-Tisza ezúttal viszonylag kisebb víztömeget szállított. A III. táblázatban az 1999. évi árhullám tetőző vízállását tüntettük fel néhány szelvényben, a III. fokú árvédelmi szint, illetve az # ma x értékeivel együtt. A táblázatból jól kivehető a kialakult árhullámnak az előzőekben leírtakból kővetkező azon jellegzetessége, hogy az árhullám kialakulásában a legnagyobb szerepet a Bodrog, utána pedig a Szamos játszotta, a Felső-Tisza ezúttal viszonylag kisebb víztömeget szállított. A Bodrogo/7 az a ritka helyzet állt elő, hogy mind a négy nagy mellékfolyó (a Latorca, az Ung, a Labore és az Ondava—Tapoly) közel egyforma mennyiségű vizet szállított, s ez az egyébként nem szélsőségesen magas vízszintek ellenére is elegendőnek bizonyult egy addig soha nem látott magasságú árhullám kialakulásához. A tiszabecsi tetőzés még csaknen négy és fél méterrel, a tivadari már csak három méterrel marad el a H m m értékétől. A tivadari szelvény magasabb értéke részben a Túr és a Borzsa hatásának, részben pedig a Tivadar és Vásárosnaménv közötti szakasz
