Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)
4. füzet - Gauzer Balázs-Bartha Péter: Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj-Szeged közötti szakaszán
Árvízi szimulációs vizsgálatok a Tisza Tokaj—Szeged közötti szakaszán 517 dás következett be, a lejjebb levő szakaszokon azonban még igen magas mederteltségek voltak. A lehullott csapadék területi eloszlására jellemző, hogy annak döntő része Ukrajnában esett. Ennélfogva a Felső-Tiszán lefolyt vízhozam nagy része a Fekete- és Fehér-Tiszán kívül ajobb oldali mellékfolyók (Tarac, Talabor, Nagyág, Borzsa, stb.) vízgyűjtőjéről származott, ezeken a vízfolyásokon mindenhol H m m közeli, vagy azt meghaladó vízszintek alakultak ki, míg az Eszak-Erdélyből érkező két nagy baloldali mellékfolyó, a Visó és az Iza az árhullám kialakításában aránylag csekély szerepet játszott. Ezzel összhangban a Bodrog vízhozamának nagy része is a vízgyűjtő keleti részéről, az Ung és a Latorca folyókról származik, a szlovák mellékfolyók ( Labore, Ondava, Tapoly) viszonylag kevés vizet szállítottak. Az Erdélyben hullott kevesebb csapadék miatt a Szamos vízrendszerén jelentős vízszintemelkedések nem alakultak ki. A kialakult árhullám a Tisza Vásárosnamény'\g tartó szakaszán mindenhol a korábbi maximumokat meghaladó vizszintekkel vonult le. A tiszabecsi tetőző vízszint értékét, s főleg a tetözés időpontját az ukrán területen bekövetkezett gátszakadások számottevően befolyásolták, a gátszakadások nélkül a tetözés kb. 4 órával korábban, a ténylegesnél mintegy 0,15-0,20 m-rel magasabban következett volna be. A legnagyobb mértékű # ma x növekedést Tivadarnál észlelték, itt 0,93 m-rel haladta meg a víz szintje az addig mért legmagasabb értéket. A Vásárosnamény alatti szakaszon egészen Szolnokig a kialakult vízszintek sehol nem haladták meg az addig észlelt legnagyobb Я та х értékeket, de erősen (0,04—0,38 m-re) megközelítették azokat. A Szolnok alatti szakaszon, jórészt a Körösökön érkező viszonylag csekély mennyiségű víz miatt, az árhullám ellapulása felgyorsult, s a tetőző vízállások mindenhol a III. fokú árvédelmi szint alatt maradtak. A Maros ugyancsak csekély vízszállítása azt eredményezte, hogy Szegednél a Tisza vízszintje a II. fokú árvédelmi készültségi szintet sem érte el. 4. Az 1999. márciusi árvíz rövid hidrológiai jellemzése Az 1998-as, a megszokottnál jelentősen csapadékosabb évet egy csapadékban gazdag tél követte. A december folyamán hullott hó nagy része a januári enyhébb időszakban elolvadt, tovább növelve a talajnedvességnek az előző hónapok sok csapadéka miatt amúgy is magas értékeit. Február első felében aztán az utóbbi évtizedek legnagyobb hókészlete halmozódott fel a Kárpát-medence sík- és hegyvidéki részein. A Tisza Tokaj feletti szakaszán a Tiszabecs feletti vízgyűjtőn mintegy 1,6 km 3, a Szamos vízgyűjtőjén mintegy 1,3 km 3, a Bodrog vízgyűjtőjén pedig egészen rendkívüli mennyiségű, kb. 1,7 km 3 hóban tárolt vízmennyiség halmozódott fel. A február végén, márciusi elején, az egész vízgyűjtő területen szinte egyszerre beköszöntő enyhülés intenzív hóolvadást eredményezett. A hóolvadás intenzitását a március első napjaiban lehullott, önmagában nem jelentős mennyiségű eső is fokozta. Március 8-a táján kisebb lehűlés vette kezdetét, amely az alacsonyabban fekvő területeken lelassította, a magasabb részeken pedig megállította az olvadást. A hidegebb idö a hónap utolsó nap-
