Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Könyvismertetés 497 kulása következett be. A felszínt formáló víz által létrehozott formakincs visszahatott a vízmozgásra, aminek meghatározó szerepe volt a talaj képződési folyamatokra is. A hajdani vízi világ megszűnésével az emberi beavatkozás eredményeként gyökeresen megváltozott a víz tájalakító szerepe, felszínformáló munkája is. A Szerző hangsúlyozza, hogy a ma és a jövö emberének fontos feladata az, hogy a Széchenyi—Vásárhelyi programot befejezze, megoldja az Alföldön átfolyó vizek egy részének visszatartását, víztározóként kihasználva a régi folyómedrek, öblözetek területét. Dr. Dévai György: Vizes élőhelyek és jelentőségük az Alföldön című tanulmánya 13 oldal szöveget foglal magában. A tanulmány bevezetőjében a Szerző rámutat arra, hogy a mennyiségileg egyre fogyatkozó, minőségileg pedig vészesen romló alföldi vízkészletek ökológiai nézőpontú tanulmányozásához kiindulásként a természeti rendszerek csoportosíthatóságának kérdését kell vizsgálni. Sorra veszi és jellemzi az alföldi vízterek típusait a földkéregben való elhelyezkedés és a vízfogalom alapján. Külön fejezetben olvashatunk a vizes élőhelyek elkülönítésének igényéről és szükségszerűségéről, a vizes élőhelyek pontos és részletes fogalom-meghatározásáról. Ezekre építve általános élőhely-tipológiai rendszer állítható fel, amelyben a földfelszíni természeti egységeknek három alapvető típusa van: a vízi, a vizes és a szárazföldi élőhelyek. A Szerző kiemelten foglakozik a vizes élőhelyekkel (a nemzetközi terminológia szerint „wetland"). Ebbe a csoportba azokat a természeti egységeket sorolja, amelyeknek felületarányos átlagos vízmélysége - középvízállás esetén — a két métert nem haladja meg, az ennél mélyebb víztereknek pedig azokat a részeit, amelyek legalább egyharmadát makrovegetáció borítja vagy kíséri, továbbá azokat a természeti egységeket, ahol olyan hidromorf talajok találhatók, amelyeknek felső rétege tartósan vízzel átitatott és ezért jellegzetes, többnyire nagy vízigényü vagy jó víztűrésü növényállományokkal jellemezhetők. A tanulmány zárófejezete a vizes élőhelyek jelentőségével, megőrzésével és hasznosításával foglalkozik. A Szerző hangsúlyozza, hogy a vizes élőhelyeknek igen nagy jelentősége van ökológiai szempontból. Növelik a táj sokszínűségét, hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához, kedvezően befolyásolják a mikro- és mezoklimatikus viszonyokat, komoly szerpük van a szennyezések kiszűrésében, továbbá a szennyező anyagok feldolgozásában és eltávolításában, mindezek révén a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosításában. Dr. Szlávik Lajos: Az Alföld árvízi veszélyeztetettsége címú tanulmánya 15 o'.dal szöveget, 2 ábrát és 3 táblázatot tartalmaz. A tanulmány elején a Szerző Magyarország és az Alföld árvízi veszélyeztetettségének általános jellemzését adja, hangsúlyozva, hogy az ország 93 000 km

2 területéből 21 248 km

2 a folyók árvizeivel veszélyeztetett árterület, amelynek 97%-a ma ármentesített (I. ábra). Az Alföld vízgazdálkodásának, árvízi viszonyainak meghatározója a Tisza vízrendszere, amely jelenleg öt állam területére terjed ki. A Tisza-vízgyűjtő magyarországi részének árvízi veszélyeztetettségét jól jellemzi, hogy az ország árvízzel veszélyeztetett összes 74%-a erre a térségre esik. Ez az ország területének 16%-a. Ezt a területet