Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

3. füzet - Philipp István: Az árvízvédelmi földművek viselkedése

Vizügyi Közlemények, LXXXI1I. évfolyam 2001. évi 3. füzet AZ ÁRVÍZVÉDELMI FÖLDMÜVEK VISELKEDÉSE PHILIPP ISTVÁN Pantha rhei: a világon minden állandó és örökös mozgásban van, minden változik. Ha ez az ősi bölcsesség igaz — már pedig igaz — ezzel jellemezhető az árvízvédelem teljes rendszerének egésze, és annak minden eleme. E rendszer minden eleme térben és időben állandóan változik. Ez vonatkozik az árvízvédelmi műszaki létesítményekre, azok természeti környezetére és a védmüvek által védett ártéren élő és elhelyezkedő társadalmakra és objektumokra is. A Földön kialakult jelenlegi vízrendszer változásait a föld felszínét alakító kisebb- nagyobb - a föld belsejében végbemenő folyamatoktól vezérelt - felszíni mozgások és az erózió eredményezték. A Kárpát-medencét borító Pannon-tenger feltöltődött az idetorkolló folyók hordalékából. A tengerből egyre sekélyebb tavak és vízfolyások alakultak, majd ebből a tavi-folyami vízrendszerből vonalas vízhálózat fejlődött. A folyók többször változtatták helyzetüket és irányukat a hordalék lerakodás és a szerkezeti kéregmozgások hatására. A Kárpát-medence területén lévő vízfolyások és ezek vízjárása kedvező feltételeket nyújtott az idetelepült népeknek, hogy a halász, vadász, pákász és nomád állattenyésztő életmódjukat élhessék és még az akkori igényeket kielégítő mértékű földművelést is gyakorolhassák. A mainál lényegesen nagyobb erdőterületek és a vízgyűjtők rendezetlensége, valamint az árvíz szétterülésének lehetősége, különösen a sík vidéken lévő igen széles ártereken, lényegesen alacsonyabb szinten tette lehetővé—a. gyülekezési és az árvízi elöntések visszahúzódásának hosszú ideje miatt és a nagyobb párolgás, elszivárgás, stb. következtében - a kisebb vízhozamú árvíz levonulását is. Az aránylag gyér lakosság a vízfolyások menti magaslatokon telepedett meg és a vízjáráshoz igazodó gazdálkodást folytatott. Ennek elősegítésére a meder menti hordalékhátak mélyedéseinek áttöltésével — tehát kisebb-nagyobb gátak építésével, - szükség szerint azok átvágásával és a természetes mélyvonulatok és erek mesterséges csatornákkal történő folyamatossá tételével érték el, hogy az árvíz az öblözeteket alulról - kisebb kártétellel — öntse cl és a pangó vizek hátrahagyása nélkül minél rövidebbre csökkenjen az elöntés időtartama. Az ilyen „árvízvédelmi" munkákat az érdekeltek maguk végezték tapasztati alapon. Az elöntésnek kitett területek árvízmentesítésére az első kísérletek a Duna felső szakaszán már а XVI. század elején elkezdődtek. A védtöltések és a szabályozási müvek építéséről ez időben már több törvény intézkedett. А XVII. sz. elején a Tisza vonatkozásában is történtek hasonló rendelkezések, melyek a gátak építését az érdekelt vármegyék feladatává tették. A török hódoltság miatt azonban minden ilyen eddig elvégzett munka tönkrement. A települések védelmében nagy területeket elmocsarasítotA kézirat érkezett: 2001. I. 15. Philipp István oki. vízépítő mérnök, az Ár- és Belvízvédelmi Kísérleti Szolgálat (ÁBKSz) nyugalmazott osztályvezetője.