Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Gondolatok a vízminőségi célállapot és termelhetöség meghatározásáról 325 1. ábra. Modellezett vízminőségi hosszszelvény Figure 1. Illustration of a simple longitudinal water quality profde model Bild 1. Ein mittels Modellierung erstellter Wassergiite-Längsschnitt рис. 1. Продольный профиль моделированного качества воды bemutatott „lépcsős" hossz-szelvény ábra, ahol a lépcsőket a szennyvízbevezetések és/vagy mellékvízfolyások torkolatára kiszámított (6) egyenlet Со értéke adja. A modellben egyetlen modell paraméter, а К reakció sebességi tényező van, ami azt jelenti, hogy egyszerűen illeszthető egy mért koncentráció hossz-szelvényhez. A modell egyenletekből — akár kézi számítással is—kiszámítható а К értéke, ha rendelkezünk hosszszelvény mérési adatokkal. Ha ezeket a hossz-szelvény mérési adatokat a hidrológiai és vízminőségi adatsorokból statisztikai úton „generált" valamely mértékadónak tekintett állapottal helyettesítjük, akkor elkészíthető az adott paraméter „kalibrált modellje", ami alapján kiszámítható a tervezett (kívánt vízminőségi állapothoz szükséges) szennyezőanyag eltávolítás mértéke (és optimális helye, helyei). Ennek a nagyon egyszerű modellnek, vagy módszernek (túl az itt nem részletezett elméleti megalapozatlanságán) azonban számos hiányossága merülhet fel a gyakorlati alkalmazás során. Ezek közül a leggyakoribb az, amikor a méröszelvények és pontszerű források anyagmérlegei alapján arra lehet következtetni, hogy vannak (kell legyenek) az adott anyagnak egyéb forrásai is. Ezeket az azonosítatlan forrásokat (nempontszerű, avagy diffúz forrásokat) is figyelembe lehet venni. (Ekkor azonban máris bonyolultabbá válik a modell.) A legegyszerűbb ilyen modell az alábbi (Jolánkai 1999): VG=L^KC (7) ahol a még nem jelölt paraméter Lj-a szennyezőanyag diffúz forrása az adott szakaszon (Mi3r-'). A (7) egyenlet megoldása а C= Со, x=0 kezdeti feltételekre C(x)^f l^jfCo^ (8) Látható, hogy egy kissé bonyolultabb összefüggést kaptunk az előbbinél. A gyakorlati alkalmazáshoz a baj azonban az, hogy itt már két ismeretlen (kalibrálandó) paraméter (Ld és K) van. Itt tehát már további feltételezésekkel kell élni a két folyamat (a diffúz szennyezés és a lebomlás) egymás ellen ható „erősségére" nézve. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a hosszirányú diszperzió hatását sem hanyagolhatjuk el: DL^T-V/£-KC+LJ=0, (9) dxr dx —W I Távolság (fkm)