Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXIII. évfolyam 2001. évi 2. füzet A SZÁRAZ-ÉR TÖRTÉNETE TÖRÖK IMRE GYÖRGY A Kárpát-medence kialakulásának története a Földünkön lejátszódó hatalmas hegyképzö kéregmozgások időszákára esik. A földtörténeti harmadidőszakban a pliocén elején 5-10 millió évvel ezelőtt emelkedtek ki a Kárpátok hegyláncai. A pliocén végén a Kárpát-medencében lévő Pannon-tengert fokozatosan, átmeneti jelleggel tavi, folyami vízrendszer váltotta fel, mintegy 2 millió évvel ezelőtt. A pleisztocén korban a medence süllyedésének és egyidejű feltöltődésének következtében kezdett átalakulni ez a vízrendszer vonalas vízhálózattá. A ma is ható kéregmozgásokkal és szerkezeti törésekkel befolyásolt felszínen a holocén, vagyis az újkor kezdetén, úgy 10 000 évvel ezelőtt alakult ki az a vízrendszer, az az ős vízhálózat, amely rendkívül változékony volt, mégsem változott alapvetően az emberi beavatkozásokig. Az ösi vízrendszer rendkívül változatos volt, egy-egy vízböséges periódus során a folyók, vízfolyások, erek gyakran változtatták folyásuk irányát, alakították medrüket és a meder beágyazódások mellett övzátony képződések, hordalékkúpok, feltöltődések keletkeztek. Következő vizes időszakban a folyók ezeket áttörve új medreket hoztak létre, vagy korábban elhagyott medrüket foglalták vissza. Ezzel a folyamattal kellett együtt élni a honfoglalás után letelepedő őseinknek, ill. a Kárpát-medencét az elmúlt ezredév során benépesítő, meghódító népeknek. A Körösök és a Maros mai értelemben vett folyása közötti területre is ez a helyzet volt jellemző. Ezt a területet mindkét folyó alakította, különösen a Maros és annak kiágazásai. A szabályozás előtti időkben a Körös és a Maros is sok-sok ágon folyt, időről-időre váltakozva használták egyik-másik medrüket. Meghatározható azért utólag ezen folyók fő medreinek vonala, és a sok-sok medret ezen főmedrek kiágazásainak tekinthetjük, és annak tekintette ezt Huszár Mátyás kiváló mérnök, a Tisza, a Körös és a Maros mappációjának jeles vezetője, a XIX. század első felében. A hegyek lábára leérkező folyók sebessége lelassult, hordalékszállító energiájuk csökkenésével temérdek hordalékukat lerakták, de a következő árvíz alkalmával áttörve saját hordalékukból épült zátonyokat, a különböző kiágazásokon, ereken keresztül ágakra szakadva igyekeztek a medence aljára jutni. Hosszan tartó nagy elöntéseket okoztak, hordalékukkal egyes területeket feltöltöttek. Mind a köznyelvben, mind pedig a hivatalos nyelvben a folyók kiágazásait ereknek nevezték. Ez az elnevezés később azt sugallta, hogy ezek az erek élővízfolyások, önálló természetes folyócskák, a hegyvidéki eredetű vízhozammal. Az erek többsége azonban időszakos vízfolyásnak volt minősíthető már Huszár Mátyás idejében is, amelyeket a folyók az adott árvíz körülményeinek megfelelően sajátos módon választottak maguknak. Bizonyára volt ebben némi törvényszerűség, bár ezt semmiféle adat nem igazolja. Ez a folyamat egéA kézirat érkezett. 2001. V. 11. Török Imre György oki. mérnök, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság mb. igazgatója. A cikk alapja a Víz Világnapján, 2001. március 22-én Tótkomlóson, a Száraz-ér PHARE által támogatott rehabilitációja ünnepélyes felavatásán elhangzott beszéd.