Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Veszély, zóna és kockázati térképek 297 telen nagy csapadékok miatt a mediterrán területek sokkal inkább árvíz-veszélyeztetettek, mint a semi-arid régiók (Tóth-Nagy 1994). A Hidrogeológiai Katasztrófák Elleni Védekezés Nemzeti Csoportja (Gruppo nazionale per la difesa delle catastrofi idrogeologiche) 1984-es megalakulása az ezen területen dolgozó kutatók fontos és gyümölcsöző együttműködésének kezdete. Első lépésként a MARI-t (árvízi kockázat-térképezés) alapították meg. A szervezet fó célkitűzésének tekintette az árvízi kockázati térképezéshez a módszertan, valamint számítási módok és mérnöki eljárások kidolgozását. Másik olaszországi példa az IRPI—CNR csoport által kidolgozott kísérleti zónatérképezési módszer, melynél 1:100 000 méretarányú térképet készítettek a Taro folyó kísérleti területéről. Ez a térképezés elsősorban geomorfológiai szempontokon alapult (Turrini, 1994). A nagy munka ellenére 1995-ig műszaki irányelv még nem alakult ki, így jelentős területi eltérések jöhettek létre. Például a firenzei árvíz elöntési zónatérképe (

Natale 1988, Becchi 1988) 1:12 500 méretarányban készült, a zónák felosztása az árvíz mélysége szerint: 0-1 m, 1-4 m, és 4 m felett történt. Másrészt Natale és munkatársai 1:2000 méretarányú térképeket dolgoztak ki a Valtellina területről, ahol a zónákat az árvíz eredetére vonatkozó tényezők — küszöb zóna, mesterséges árvíz stb. - alapján állapították meg. Franciaországban a Környezetvédelmi Minisztérium bocsátotta ki az úgynevezett Nagy Elöntési Kockázatnak Kitett Területekre (Plans d'Expositions aux Risques Majeurs d'Inondations — PERI) vonatkozó térképsorozatot. Ezek az 1:10 000 méretarányú térképek 3 zónát különítenek el: - a semmilyen problémát nem jelentő fehér zónát, - a kék zónát, ahol a földhasználatnak és az építkezéseknek a védelmi törvényekkel összhangban kell lenniük és - a piros zónát, ahol semmifajta fejlesztés nem megengedett. Ez a zóna többékevésbé az árvízi medret foglalja magába. Spanyolországban a Nemzeti Vízierőforrások Tervezete vázlatos összegzést készített a veszélyeztetett területekről, kidolgozott kartográfia nélkül. A Központi Hidrológiai Intézet készít elő egy, az árvíz-kockázati térképezés szabályaira vonatkozó tervezetet. Egy kombinált mélység-sebesség kritériumot javasolnak, ahol az 1 m/s feletti sebesség vagy az 1 m-nél nagyobb vízborítottság jelentené a magas kockázati zónát (4. ábra). Ez a nézet is közel áll az árvízi meder fogalmához. Az alapvető vonatkozási pont a 100 éves visszatérési idejű árvíz. Marco (1994) részletesen elemzi a Valencia régióra készített árvízi zónatérkép munkafázisait. A Valencia régió Kelet-Spanyolországban található, a mediterrán parton mintegy 400 km hosszan terül el, 23 400 km--en 4 millió ember él itt. A lakosság eloszlása nagyon egyenetlen. A régió lakosai a part menti síkvidékre koncentrálódnak. Itt nagy a népsűrűség, míg a belső területek majdnem teljesen lakatlanok. A part menti középmagas hegyek és a rövid, nagy esésű folyók topográfiai szerkezetéből adódóan az árvízi problémák igen komolyak, talán a legkomolyabbak egész Spanyolországban. Napjainkban a régióban, Valencia városát nem számítva, ahol egy 5000 m

3/s kapacitású árvízcsatornát építettek a Tu-