Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

28 Hajós Béla - Elemezni szükséges a vízfolyás medrének és élővilágának hatását a vízfolyás öntisztuló képességére. További tervezési alapadat a vízfolyás hidrológiai jellemzése. Kisvízfolyásaink túlnyomó részének hidrológiai feltárása nem kielégítő, statisztikai feldolgozáshoz vagy nem állnak rendelkezésre megfelelő hosszúságú adatsorok, vagy ha ilyenek vannak is, nem homogének. Az árx'izhozamok meghatározásánál legtöbbször árvízi képletekre, vagy más közelítő eljárásokra, vagyunk utalva. Az árvízi csúcshozamok meghatározása önmagában nem elegendő. Ha legalább közelítően is, de meg kell szerkesztenünk a vízfolyás árhullámképeit, ismernünk kell az árhullámok levonulási időtartamát és tömegét is. Az árvízi hozamokkal egyenlő fontosságú a mederalakító vízhozam ismerete. A mederalakító vízhozam a gyakorlatot kielégítő pontossággal meghatározható csapadékszegény, de nem aszályos időben végzett néhány vízhozamméréssel. Célszerű a kis- és középvíz mennyiségek sebesség értékeit is meghatározni. A vízfolyásrendezés tervezését - a nagyvizek kiöntési gyakoriságának csökkentése, - a meder mélyítése az ártér talajvízszintjének csökkentése, - a meder bővítése mellékvízfolyások okán keletkező igények kielégítése teszi szükségessé. Természetesen az igények gyakran együtt is jelentkeznek. A kiöntési gyakoriság csökkentésére fel kell mérni a kiöntések által okozott károkat. Ezeket el kell választani azoktól, melyek abból származnak, hogy a kiömlött víz valamilyen okból nem tud hamar visszafolyni a befogadóba. (A kisvízfolyások árhulláma általában nem haladja meg a 24 órás időtartamot, de szélső esetben sem több néhány napnál.) A völgyfenéken tározódó víz okozta károk legtöbbször a vízfolyás rendezése nélkül is orvosolhatók. Leghelyesebb az, ha a völgyfenék müvelése megfelel a vízfolyás adottságainak, a művelési ág olyan, hogy az amúgy is rövid idejű elöntéseket jelentősebb károsodás nélkül kibírja. Ez ökológiai szempontból is a legmegfelelőbb. A vízfolyás rendezését indokolttá tevő kár csak az a kárrész, mely sem a völgyfenéken tározódó víz megfelelő elvezetésével, sem az adottságoknak megfelelő művelési ág változtatásával nem hárítható el. Figyelembe kell venni az ártéren lévő közmüvek biztonságát is. Ez a kár és a mederrendezés költsége összehasonlító gazdasági elemzésnek vetendő alá. Nem egyszer kimutatható, hogy a kiöntési gyakoriság csökkentése nem gazdaságos. Különösnek hangzik, de a természet szempontjából az a legjobb vízrendezés, mely elmarad, de az ember élet- és vagyonbiztonságát nem szabad figyelmen kivül hagyni. A kiöntési gyakoriság csökkentésének van egy különleges esete. Ilyenkor a vízfolyás medermérete befogadónak megfelelő, de területi vízrendezést akarnak rácsatlakoztatni, amely fenékszintje a befogadó átalakítását igényelné. Gyakori, hogy a hatóság előirányozza a vízfolyás becsatlakozások alatti teljes hosszának a rendezését anélkül, hogy a területi vízrendezés tényleges hatását vizsgálná. Ilyen esetben csak azután szabad állást foglalni, ha pontosan ismerjük a területi vízrendezés hatását a vízfolyásra. Ha a beavatkozás az előzőkben végzett vizsgálatok alapján elkerülhetetlen, a kiépítési