Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízfolyások szabályozása ci XXI. században 23 szeti környezet megóvását, söt az eredeti szabályozatlan állapot visszaállítását célzó követelések kettős szorításába került." A folyószabályozási szemlélet első, alapvető tétele tehát az, hogy a szabályozás teljes tevékenységében a rendezési koncepció kialakításától kezdve, a kivitelezési munkákon át, a fenntartási és üzemelési gyakorlatig érvényesülniük kell az átfogó műszaki/gazdasági és ökológiai szempontoknak. Ennek elérésére át kell gondolnunk a teljes folyamatot és annak minden eleméhez hozzárendelni az ökológiai rendszert, a természetet óvó műszaki, biológiai, vagy mezőgazdasági intézkedéseket. Az intézkedések gyakorlati megvalósításának az új szemléletű (gyakran elég régi, nem egyszer már elfelejtett) megoldásait is tárgyalni kell, figyelembe véve a mai társadalmi és technikai lehetőségeket és megszorításokat egyaránt. Az eddig gyakorolt hidrológiai, hidraulikai tervezést ki kell egészíteni az ökológiai elemek megfelelő változtatásaival is. A rendezési terv készítésekor az eddigi terveket az általános és a részlettervek, söt a kiviteli tervek szintjén egyaránt ki kell egészíteni a környezetvédelmi tanulmánnyal, amelyet a műszaki tervezéssel párhuzamosan, azzal egyidöben, illetve azt megelőzően kell elkészíteni úgy, hogy egymásra hassanak az információk. 4.1. Előkészítés, a feltárás, tervezés során alkalmazott módszerek a koncepciók lefektetése A vízfolyásrendezés (a módszereket elsősorban a kisvízfolyásokra vonatkoztatjuk) fogalomkörébe tartoznak mindazon beavatkozások, melyek az árvizek és a hordalék kártétel nélküli levezetését/visszatartását, a meder állandósítását, a vízfolyás vizének hasznosítását, a környező völgyfenék talajvízszint szabályozásának lehetővé tételét és a vízfolyás ökológiai viszonyainak megtartását, vagy javítását célozzák. A vízfolyásrendezés eddigi gyakorlata arra törekedett, hogy a rendszer hidrológiai elemeiből - mint adottságból - kiindulva célját a hidraulikai elemek változtatásával érje el. Az ilyen — tisztán technikai szemléletű - vízrendezés módszerei is sokat fejlődtek. Ennek eredményeként ma már általánossá vált az a nézet, hogy a vízfolyást olyan paraméterekkel kell rendezni, melyek a meder dinamikus egyensúlyát hosszú időre biztosítják. Ez az alapelv a természetbe illeszkedő mederrendezésnél is maradéktalanul érvényes. Az így kialakított medrek fenntartási munkái hosszabb időn át minimálisak. Egy vízfolyás rendezése mindig beavatkozás a meglévő ökoszisztémába. Ezért a tervezés előtt alapos vizsgálatot kell végezni annak megállapítására, szükséges-e egyáltalán a meder rendezése, s ha igen, mi a minimális beavatkozás, amely kielégítő megoldást eredményez. A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés elvei nem újak, ezeket minden gondolkodó mérnök már régóta alkalmazza. A két fő alapelv: - minden vízfolyás (és vízgyűjtője) sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyedi rendszer. Ezeket a sajátosságokat meg kell ismerni és hozzájuk mindig alkalmazkodni kell. Ennek az elvnek áthágása soha nem vezethet kielégítő megoldásra. Ebből következik, hogy egy vízfolyás rendezését nem szabad egyetlen