Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

214 Szesztay Károly sének 1930-as évekbeli sikertörténete), de ezek tágabb körű kibontakozására és elterjedésére a piacközpontú megosztottság erőviszonyai között nem kerülhetett sor. Az előző gondolatsor arra utal, hogy a vízgazdálkodás folyamatában tapasztalt egyensúlyhiányok végső soron abból a strukturális ellentmondásból erednek, ami a víz természetbeni egységéből és a vízigények, illetve vízhasználatok társadalmi megosztottságából származik. Ebben az inhomogén struktúrában erősödnek fel az információs hiányok és az értékrendi ellentmondások. Ilyen módon az egyensúlyhiányok és az ellentmondások megszüntetésének alapvető feltétele a vízzel való gazdálkodás integrációja. Az integrált nyilvántartással és mérlegeléssel lehet feloldani a természeti egység és az emberi érdek közötti ellentmondást (Orlóci 2000). A vízkészletekkel történő integrált gazdálkodás lényegében koordináció. Arra irányul, hogy minden olyan tervet, tevékenységet összehangoljanak, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba kerülnek a hidrológiai folyamatokkal és megváltoztatják annak társadalmi jelentőségű tulajdonságait. Az integrált vízgazdálkodás célja feltárni és érvényesíteni azokat a feltételeket, amelyek révén: — a víz iránti szükségletek kielégítése nem korlátozza más társadalmilag elismert célok teljesítését, — a vízkészletek elosztását, valamint a vízháztartás és a vízigények szabályozásának arányosságát a társadalmi hatékonyság szabja meg, — a területhasználatokban és a gazdasági tevékenységekben érvényesülnek a hidrológiai potenciál hosszú távú védelmének szempontjai. Ahhoz, hogy az integrált vízgazdálkodás eredményes legyen, a koordinációt három területen kell végrehajtani: Mindegyik tevékenység kapcsolódó eleme valamely társadalmi, illetve gazdasági csoportnak, ágazatnak, ezért elöször ezeken belül kell a célkitűzéseket összehangolni. Mindegyik tevékenység valamely meghatározott vízrendszerrel vagy vízrendszerekkel van kapcsolatban, és ezért összhangot kell teremteni a vízrendszereken belüli különböző tevékenységekkel. Mindegyik tevékenység elkerülhetetlenül érint vízi vagy földi ökoszisztémát, ezért koordinálni kell mindazokkal a tevékenységekkel, amelyek az érintett ökoszisztémára hatást gyakorolnak. Az integrált vízgazdálkodás legfőbb eszköze a feltáró, elemző tervezés. Ennek keretében folyamatosan karban kell tartani a vízkészletek minden társadalmi jelentőségű tulajdonságára és azokra hatást gyakorló valamennyi tevékenységre kitetjedő egységes vízgazdálkodási nyilvántartást. Elemző munkával fel kell tárni az igénybevételek, szabályozások, valamint a hatások kritikus küszöbszintjeit. A marginális költségek, valamint a társadalmi méltányosság alapján meg kell határozni a vízháztartásra és a vízigényre irányuló szabályozások mértékének arányosságát. Föl kell tárni az intézményi (jogi, közgazdasági, igazgatási), valamint informatikai hiányosságokat és javaslatokat kell tenni a célszerű korszerűsítésre. A tervező munka eredményeit a változásokhoz igazodó gyakorisággal vízgyűjtő ill. vízrendszer tervekben kell közreadni. Ezekben az érintett gazdasági szektorok és igazgatási szervezetek számára könnyen érthető formában meg kell adni mindazt a hidrológiai és vízgazdálkodási információt, amire a koordinációnál szükség van és ami