Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A ví z természeti egysége és társadalmi megosztottsága 187 meghatározó két legfontosabb tényező a napsugárzás és a légköri sugárzás-elnyelö­désre jellemző széndioxid tartalom alakulása és együtt járása az elmúlt 3,5-4 milliárd év folyamán meglepően életcentrikus megoldásokat követett. A Föld felszínének átlagos hőmérséklete - ebben a csillagtörténelmileg is hosszú időszakban - és a bolygókra, holdakra statisztikailag jellemző sok száz °C-nyi érték­tartományt figyelembe véve elképesztő pontossággal és következetéssel igazodott a planetáris méretű élettér kialakulása és a bioszféra kibontakozása számára fontos elvá­rásokhoz és feltételekhez. Bolygónk átlagos térszíni hőmérséklete rendkívül szűk (mintegy 15—20 °C-nyi) hőmérsékleti határok között maradt, de ezen a szúk sávon belül folytonosan és jelen­tékenyen ingadozott. A tartomány szűk határainak következeteses betartása megkímél­te az élővilágot a helyrehozhatatlan károsodástól; a folytonos hőmérsékleti és éghajlati ingadozás pedig az alkalmazkodó képességet és a fejlődésbeli sokféleséget hozta ma­gával. Az életcentrikusan szük hőmérsékleti tartomány fennmaradása annál inkább is csodával határos teljesítmény, mert a mintegy 3,5 milliárd évnyi időszakban a legfon­tosabb szabályozó tényező, a Nap sugárzásának erőssége (amit emberi idő léptékben mindig és joggal nap-állandónak tekintünk) mintegy 25—30%-kal növekedett. Ennek a planetáris idő távlatú növekedésnek az irányzatmódosító és életet károsító hatását azonban mindvégig semlegesítette a Föld légköri széndioxid tartalmának és az ehhez igazodó üvegházhatásnak a hasonló mértékű csökkenése. A napsugárzás erősödésének és az üvegház hatás csökkenésének évmilliárdos időléptékű összetalálkozása fontos, de önmagában nem elégséges feltétele és magya­rázata bolygónk rendkívüli hőmérsékleti stabilitásának. A két folyamatot szabályozó sok-sok tényező rövidebb idő távlatú ingadozásai ebből a szük sávból messzire és visszahozhatatlanul kisiklatták volna bolygónk sugárzási és hőháztartási mérlegének részletekbeni alakulását-ha a határok betartását nem őrzik és segítik megbízhatóan és pontosan működő szabályzó mechanizmusok. Ebben a tágabb értelmezésben a víz ter­mészeti egysége azoknak a sokirányú irányzatváltozásoknak az egymással összehan­golt szerkezeti megoldásait, és működési sajátosságait jelenti, amelyekkel a víz plane­táris méretű halmazállapot változásai és átrendeződései biztosítják, illetve elősegítik bolygónk életterének és élővilágának kibontakozását és tartós megmaradását. Ennek az életcentrikus természeti egységnek megnyilvánulása például a felhők és a hótakaró sugárzás szabályozó hatása, vagy a vízkörforgásnak az élővilág tápanyag ellátásában, valamint a szerves anyagok lebontásában és újra felhasználásában betöltött szerepe. 2.2. Hőmérséklet-szabályozás felhőkkel és a tengerek mikroszkopikus élőlényeivel Az üvegházhatás (a légkörnek a térszínénél jóval kisebb kisugárzási állandója mi­att) önmagában is mintegy 120-130 °C-nyi hőmérséklet változással járhat és ezen a sávon belül a napsugárzás milliárd éves léptékű erősödése mintegy 20-25 °C-nyi me­legítést gerjesztene (3. ábra). Az a tény, hogy a Föld számára az asztrofizikai tényezők által kijelölt tág hőmérsékleti tartományból valójából csak mintegy 15—20 °C-nyi szük

Next

/
Oldalképek
Tartalom