Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

190 Szesztay Károly Imi jelentőségük a vízhasználatok számától, illetve viszonylagos mértékétől függően tág határok között változik és esetenként az országok, illetve régiók közötti politikai és társadalmi viszony meghatározó tényezőjévé válhat. Altalános irányzatukban a vízhez kapcsolódó extemalitások és érdek kapcsolatok a kisebb-nagyobb vízrendszereken belüli együttműködésre, közös dolgaink rendezésére ösztönöznek és irányítanak. A kizárólagosságra törekvő pénzközpontú gazdálkodás önmagában véve érzéketlen az ilyen indítékokra, sőt megosztó és atomizáló hatásával nehezíti és késlelteti az együttműködéshez és a konfliktusok megelőzéséhez szükséges politikai és társadalmi felkészülést. Ugyanakkor pedig a vízhez (és más természeti tényezőkhöz) kapcsolódó externalitások és érdek viszonyok kezelésének elvi alapjai és gyakorlati tapasztalatai hatékonyan segítik a piacmechanizmus és a társadalmi jelentőségű naturáliákban megfogalmazott környezetgazdálkodás egymást kiegészítő és támogató szerepének felismerését és megvalósítását; A vízföldrajzi adottságok és a vízkészletek használati és piaci értéke közötti kapcsolat elméleti kérdéseinek tisztázatlansága és gazdaságpolitikai vonatkozásaik figyelmen kívül hagyása a II. táblázat első, második és harmadik mezőnyében leirt tulajdonságcsoportok esetében válik a pénzközpontú gazdálkodás számára bizonytalanságok és ellentmondások, illetve társadalmi-politikai feszültségek és válsághelyzetek forrásává. A víz mint társadalmi és ökológiai készlet, illetve kockázati tényező előfordulási körülményeinek és vízjárási állapotának többnyire csak szűk tartományában követi a piacmechanizmussal leírható és kezelhető érték törvényeket. Az iparosodás és a pénzközpontú gazdálkodás számára még viszonylagosan feltáratlan területeken többnyire a természet ingyen ajándékaként kapott szabad jószágnak tekinthető. Azokban - az előbbinél jóval gyakoribb — esetekben és területeken, ahol és amikor a fogyasztható, illetve hasznosító vízkészletek hiánya, illetve a víz mennyiségének, vagy minőségének kockázati tulajdonsága alapvető emberi és társadalmi szükségleteket veszélyeztet, a társadalmi és politikai igazgatásnak és szabályozásnak a piacmechanizmustól lényegileg független eszközökkel és intézkedésekkel kell a létbiztonságról, illetve a károsodások megelőzéséről és csökkentéséről gondoskodnia. A pénzközpontúság és a piacmechanizmus fokozódó kizárólagossági törekvései a társadalomnak, illetve kormányzatoknak ilyen szükséggazdálkodási képességeit és lehetőségeit csökkentve rendkívüli módon megnehezítik a víznek és más természeti tényezőknek a tényleges használati, illetve kockázati értékek szerinti szabályozását, illetve kezelését; A természeti készletekhez és a gazdálkodási mérlegelésekhez kapcsolódó naturáliákat többnyire eléggé egyértelműen és határozottan be lehet sorolni a II. táblázat csoportjainak és alcsoportjainak valamelyikébe; legfeljebb járulékosanjutnak még szerephez egy-egy szomszédos csoportban, vagy alcsoportban. A természetet és a társadalmat úgyszólván minden részletében átjáró és hol itt, hol ott kulcsponti szerepekben megjelenő víz esetében gyökeresen más a helyzet. Bármilyen csoportokat és típusokat különítünk is el a természet földrajzi adottságok és a természeti készletek társadalmilag jelentős tulajdonságainak át-