Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

16 Hajós Béla - a megismerés fejlődése általában, ezen belül a téma szempontjából mindenekelőtt az ökológia eredményei. Az eddigiek leegyszerűsítve úgy foglalhatók össze, hogy a fejlett világban az értékek átrendeződtek, a hagyományosak egy része leértékelődött, és az új, minőségi kategóriák a mennyiségiekkel szemben előtérbe kerültek, társadalmi igénnyé nőttek. A vízfolyások rendezésének igényeivel szembesítve ezeket a változásokat megállapítható, hogy hagyományos elvek jelentősége relatíve csökkent. - a Föld, a környezet „lakhatóvá" tétele, - a biztonság, - a hasznosság, - a gazdaságosság, - a technikai lehetőségeknek megfelelés területén. Emelkedett a jelentősége viszont: - a tájesztétikának, - a vízminőség megőrzésének, vízháztartásnak, talaj vízháztartás javításának, - a faj gazdaságnak, a változatosságnak, az ökológiai egyensúlynak. A konkrét vízrendezési beavatkozás mindig kompromisszum, ezért hangsúlyozni kell, hogy a felsorolt értékváltozásoknak az eredőjeként semmiképpen nem jöhet létre, a hagyományos igények és értékek tagadása. Az 5 milliárdos emberiség nem térhet vissza valamilyen nosztalgikus természeti állapothoz, de a hagyományos és az újabb igények közötti mérlegelésben az utóbbiak lényegesen nagyobb súlyt kell kapjanak. Ennek megfelelően a korszerűségre igényt tartó vízfolyásrendezésnek elveiben és gyakorlatában fel kell oldania egy sor beidegződést, mint pl: - a szimmetriának és a geometriának az abszolutizálását, általában a csatornaszerűségnek az eszméjét, a hossz- és keresztszelvények kialakításánál, - a vonalas szemlélet elvét, a területi rendezés elvei javára (vízgyüjtőrendezés, lefolyás szabályozás a mederalakítás mellett), (Kaliczka 1999), - valamilyen adott nagyvízi hozamra történő mechanikus „egyenszilárdságú" kiépítés elvét, - a káros vizek (pl. mezőgazdasági termelésbiztonsági szempontból megfogalmazott) egyoldalúan értelmezett elvezetésének elvét, - általában a vízmennyiség egyedül meghatározó szerepének elvét a vízminőség, a természetvédelem és a gazdaságosság mellékesként kezelésével, vagy figyelmen kívül hagyásával, - a földmunka minimumnak, a hidraulikailag legkedvezőbb szelvénynek, és a terület igénybevétel minimalizálásának elvét, - a munkavégzés és általában a szabályozási költségek minimumára való törekvést. A korábbi rossz gyakorlat helyett a vízrendezési beavatkozások új elvei és megoldásai a következőket segítik elö: - tájbailleszkedés, pozitív tájformálás, a táj esztétikai értékeinek növelése, - megfelelő biotop létrehozása, fajgazdag növény- és állatvilág számára, - változatosság, - élő- és természetes anyagok alkalmazása,