Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A halállomány hatása a növényi tápanyagok és a klorofil 1-a kapcsolatára... 163 lus) és az ezüstkárász fiatal egyedei uralták. Ez a halbiomassza ahhoz elégséges volt, hogy megakadályozza a gerinctelen ragadozók elszaporodását, ahhoz viszont kevésnek bizonyult, hogy a Zooplankton mennyiségét is szabályozza [Benndorf 1995). Ráadásul az ugrásszerűen megnőtt átlátszóság következtében a Ceratophyllum submersum hínár robbanásszerűen elszaporodott és a Kazetta területének több mint 90%-át borította (Pomogyi 1993). Ez a hínárnövényzet egyrészt stabilizálta a „tiszta vizű" fázist, másrészt jó refugiumot biztosított a Zooplankton számára. A Marcali-tározóban a biomanipulációt közvetlenül fitoplanktonnal táplálkozó hallal (fehér busa) próbálták megoldani. A fehér busa a Daphnia magnótól eltérően, szelektíven szűrte az algákat ( Vörös et al. 1997). A 10 цт-nél kisebb fajok eltávolítására szűrőkészüléke alkalmatlan és a 10 цт-nél nagyobb Chlorococcales fajok emésztés nélkül áthaladtak bélcsatornáján. A 10 pm-nél nagyobb kék- és kovaalgákat valamint Cryptomonas fajokat a busa hatékonyan kiszűrte. A szelektív szűrésnek köszönhetően kevésbé a fitoplankton biomasszája, inkább annak összetétele változott meg, amennyiben a kékalgás vízvirágzások megszűntek és a kisebb méretű pikoalgák és Chlorococcales fajok váltak dominánssá. Összefoglalva megállapítható, hogy a Hollandiában és Dániában tapasztaltakkal ellentétben extrém hipertróf körülmények (nyári összes-foszfor maximum 0,7 mg m 3) között is lehetségesnek bizonyult a vízminőség javítása a halállomány szabályzásával. Az ehhez szükséges optimális halállomány 5 t km 2 körüli volt. A fitoplankton mennyiségét a zooplankton kontrollálta, aminek következtében a klorofill-a mennyisége jelentősen lecsökkent, az oldott tápanyagoké (különösen foszfát-foszfor) pedig jelentősen megnőtt. A külső tározótérben a 15 t kirr

2 halbiomassza a planktonevök magas részaránya miatt a „kritikus értéknél" nagyobbnak bizonyult, így fitoplankton bottom-up kontrolálná vált. A klorofill-a mennyisége nagy volt és a tápanyagok partikulált formában voltak jelen. A Marcali-tározóban a fehér busa nem tudta teljes mértékben kontrolálni a fitoplanktont. Annak mennyiségét csak kisebb mértékben csökkentette, inkább az összetételét változtatta meg. A busa nagymértékű tápanyagleadásának köszönhetően az oldott tápanyagformák válnak jellemzővé. A fehér busával történő biomanipuláció alkalmas a kékalgás vizvirágzások megszüntetésére, azonban a víz átlátszóságának nagymértékű növelésére a planktonevö halak mennyiségének csökkentése jobb módszernek tűnik, mint a közvetlenül fitoplanktont fogyasztó halfajok telepítése. IRODALOM Benndorf J.: Conditions for effective biomanipulation; conclusions derived from whole-lake experiments in Europe. Hydrobiologia, 1990. Benndorf. J.: Possibilities and limits for controlling eutrophication by biomanipulation. Int. Rev. ges. Hydrobiol. 80, 1995. Bíró P.: A Kis-Balaton vizminösévédelmi tározó (I. ütem) halállományának 1993. évi ellenőrző vizsgálata. Tihany, -52. (kézirat), 1993. Carpenter S. R.-Kitchell J. F.-Hodgson R : Cascading Trophic Interactions and Lake Productivity. Bioscience, 35 (10). 1985.