Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Liebe Pál: A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése

A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése 91 I. táblázat Az 1994-ben üzemelő vízbázisok jellemző adatai A vízbázis Védőterület típusa száma kapacitása település erdő egyéb összes típusa db 1000 m

3/d km

2 Karszt 130 (146) 525 191/73 1185/953 1164/599 2540(2099) Parti 54 (54) 1536 79 38 257 374 (489) Talaj 91 (85) 447 31 36 494 561 (420) Réteg 369 (373) 804 333 162 1117 1612 (1700) Egyéb 14 (-) 4 2 10 19 31 (-) Összesen 658 (658) 3316 636 1431 3051 5118 (4708) Zárójelben az 1996. évi felülvizsgálat eredménye nak. Jelentősebbcsökkenés a rétegvizeknél is várható a részletes vizsgálatok után, de ennek mértékét ma még nem ismetjük. Előzetes becslés alapján az 1612 km

2 terület akár a felére is csökkenhet. A vizsgálatok kiterjedtek az 5 éves elérési idővel számítható hidrogeológiai „A" zóna becslésére is. A karszt és parti szűrésű vízbázisok esetében ezek mérete gyakorlatilag azonos az 50 éves elérési idővel számítható területekével, mivel a védőterület ezeknél szinte a teljes utánpótlódási területre kiteljed, amelynek szélső pontjairól is viszonylag rövid időn belül elér a vízkivételekhez a vízrészecske. A talajvízbázisoknál az általunk becsült esetekben az 5 éves elérési idővel jellemezhető terület az 50 évesnek mintegy 20%-ára adódott. A rétegvizek esetében a becslések szerint gyakorlatilag nem volt kijelölhető 5 éves elérési idővel védőterület, de ezt fenntartással kell kezelnünk ott, ahol a kút jó áteresztő képességű fedőréteg alatti vízadót csapol meg. Az 1996. évi - más témák keretében végzett — módszertani vizsgálatok azt mutatták, hogy a kutak közvetlen közelében (100—200 m sugarú körében) még az 5 évnél rövidebb elérési idejű védőidomnak is van a felszínen metszete. Az ilyen intenzív beszivárgás ellentmond a talajvízháztartással kapcsolatos tapasztalatainknak, de az 1996. évi, főként Északkelet-Magyarországon végzett trícium vizsgálatok alátámasztották az intenzív leáramlást. A teljes utánpótlódási területet a védőterületek méreteivel összehasonlítva a karszt- és parti szűrésű vízbázisok esetében alig van különbség, a talajvízbázisoknál mintegy a fele, a rétegvízbázisok esetében pedig mintegy tizede a védőterület a becsülhető teljes utánpótlódási területnek. Az utóbbi arány természetesen a vizsgálatba vont rétegvízbázisok körétől igen erősen függ. A részletesebb modellezésekhez kapcsolódva érzékenységi vizsgálatokat is végeztek, amelyek megmutatták, hogy a védőterületek alakja és mérete jelentős mértékben függ a különböző megbízhatósággal felvehető szivárgáshidraulikai paraméterektől és peremfeltételektől, s természetesen a védendő készlet nagyságától. Már ezek a vizsgálatok is rámutattak a biztonsági tényező bevezetésének szükségességére, mivel az esetek nagy részében nem fognak elegendő pontosságú paraméterek rendelkezésre állni.