Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Liebe Pál: A vízbázisvédelmi program módszertani előkészítése
86 Liebe Pál Az üzemelő, sérülékeny vízbázisok területi elhelyezkedése (1. ábra) megfelel a földtani kép által meghatározottnak a karsztos és a parti szűrésű vízbázisok mindegyike sérülékeny, a talajvízre települtek is sérülékenyek (ezek a hegy- és dombvidéki területeken találhatók, ahol más vízbeszerzési lehetőség nincs). A sérülékeny rétegvízbázisok az Alföld peremvidékén, valamint a dunántúli dombvidéken helyezkednek el. Ennek az a magyarázata, hogy a kellő mennyiségű víz feltárásához ezeken a területeken nem kellett nagyobb mélységű kutakat létesíteni. A Nyírség területén és Ny-i előterében a hatóságok nagyobb számban nyilvánítottak sérülékenynek mélyebb vízadóra települt vízbázisokat is, mivel egyes jelek a sérülékenységre mutattak. Az üzemelő, sérülékeny vízbázisok kapacitása napi 2,3 millió m 3, amelynek a felét a parti szűrésű, hatodát a karsztos, hetedét a talajvízbázisok teszik ki, s kb. a negyedét a rétegvízbázisok, amelyek sérülékenységi megítélése sok esetben bizonytalan. Az ország felszín alatti víztartalékainak zömét a távlati felszín alatti vízbázisok képviselik, amelyek biztonságba helyezésére évek óta külön program van folyamatban. Ennek során lokális területeket vizsgálnak és meghatározzák a biztonságba helyezés teendőit. A 2,1 millió m 3/d-re becsült kapacitás legnagyobb részét a parti szűrésű vízkészletek képviselik, amelyek sérülékenysége nyilvánvaló, de a viszonylag kis terület miatt a védelmük is könnyebben megszervezhető. A Tisza menti távlati vízbázisoknál a parti szűrésű jelleg még vitatott. A távlati vízbázisok ivóvízellátásra történő igénybevételének fő problémája, hogy csak az országnak egy szűkebb területén találhatók, s a vizet a felhasználás helyére hosszú vezetékeken kellene eljuttatni. Előfordulásuk helyszínén nem várhatók komolyabb kihasználásukat jelentő vízigények. így pl. a Szigetköz távlati készletei is csak egy nagyobb régió ellátása esetén használhatók ki. A vízbázisvédelmi programok közül a legátfogóbb és legnagyobb az üzemelő, sérülékeny vízbázisok biztonságba helyezésére vonatkozó célprogram. 1. A célprogram előkészítése 1.1. A kormányrendeletet megalapozó anyagok A vízbázisvédelmi program módszertani kérdéskörét a vonatkozó kormányrendeletet megalapozó anyagok jelentős mértékben meghatározták. A Kormány 1991-ben határozatot fogadott el a rövid- és középtávú környezetvédelmi intézkedési terv részeként az ivóvízbázisok védelmére vonatkozó célprogram kidolgozására. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium ennek alapján elöteijesztést készített ( VITUKI 1997a), amelyben kifejtette, hogy — „az ivóvízbázisok védelmével azért kell intézményesen foglalkozni, mert az üzemelő vízbázisok közül 500-nál több sérülékeny földtani környezetben van. Ez azt jelenti, hogy az eljuttatott vizet kitermelik, nem fedi olyan, vizet át nem eresztő földtani képződmény, amely visszatartaná a terepfelszínről leszivárgó szennyező anyagokat. Az ilyen vízbázisok vize tehát védelmi intézkedések nélkül elszennyeződhet, még ha hosszú idő—pl. 100 év —alatt is. Ezekről a helyekről származik hazánkban a közüzemi rendszerekkel szolgáltatott víz 65%-a. Ezek a
