Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

72 Szlávik L.—Ijjas I. A magyarországi felszíni és felszín alatti vízkészletek sokéves átlagban mennyiségi és minőségi vonatkozásban is kielégítik az igényeket. A felszíni vízkészletek mennyiségét jelentősen befolyásolja a készletek 95%-ának külföldi eredete, valamint a határon túli tározók építése. A hazai területen lévő, felszíni vízigények—különösen a Tisza völgyében - vízkormányzással és vízátvezetésekkel kielégíthetők. Jelentős erőfeszítések történnek a nagy tavak vízkészleteinek biztosítására, akár felszín alatti vízkészletek felhasználásával is. Nem kis megterhelést jelent a külföldről érkező, havária jellegű folyóvíz-szenynyezések elleni védekezés. Az eutrofizáció kezeléséhez szükséges pótlólagos vízkészletek sokszor hiányoznak, a víz mozgását meggyorsító mederkarbantartások rendkívüli költségük miatt sokszor elmaradnak, vagy csak kis mértékűek. A felszín alatti vízkészletek - az ország néhány kedvezőtlen hidrogeológiai adottságú részétől eltekintve — általánosságban hozzáférhetők. A koncentrált vízkivételek környezetében jelentős vízszintsüllyedések figyelmeztetnek az utánpótlódást meghaladó vízhasználatra, amelynek megakadályozásához jogi szabályozás szükséges. A felszín alatti vizek minősége az eltérő mélységekben való elhelyezkedéstől függően változó, de vízkezeléssel ivóvíz minőségűre javítható. Növekvő veszélyeztetettség és tendencia mutatja azonban, hogy a felszín alatti vizek minősége a kommunális, az ipari és a mezőgazdasági szennyezés hatására az utóbbi időben fokozatosan romlik. Ezért a felszín alatti vizek minőségének megóvására 1995-től vízbázis védelmi kormányprogram indult. A vízkészletekkel kapcsolatos mennyiségi problémák - elsősorban a nagy tavak {Balaton, Velencei-tó) térségében és a talajvíz és a felszín alatti vízszint süllyedése (Duna—Tisza közi hátság talajvíz szintjének süllyedése, dunántúli karsztvízszintek süllyedése stb.) következtében jelentkeztek. A hagyományos vízigények kielégítésére való törekvés mellett a jövőben nagyobb súlyt kell helyezni egyes különleges vízigények (pl. ökológiai vízigények, szabadidőeltöltés vízigényei, vízzel kapcsolatos esztétikai igények, kellemes közérzet kialakításának vízzel kapcsolatos igényei stb.) kielégítésére is. A magyarországi vízhasználatok kisebb-nagyobb mértékben követték és követik a természetes vízkészletek előfordulását, de általában az egyéb gazdasági szempontok voltak az uralkodók. Az 1990-et követő privatizáció egyéb szempontokat figyelembe véve különösen érzéketlen volt a vízkészletek tér- és időbeli rendelkezésre állására. így érthető és indokolható, hogy vízgyűjtőkön belül a készletadottságok és a már kiépített kapacitások bemutatásával készítendő vízgyűjtő fejlesztési terveknek segíteniük kell a döntéshozókat abban, hogy a beruházások vízigényeinek kielégítése minél kevesebb konfliktussal játjon. A vízhasználatok igénybevételi lehetőségei eltérőek, attól függően, hogy felszíni, vagy felszín alatti vízkészlet a hasznosítás tárgya. Felszíni vízkészlet igénybevétele esetén a part menti igénylök összehasonlíthatatlanul nagyobb vízhasználati potenciállal rendelkeznek, mint a parttól távolabb lévők. Ugyanakkor a felszín alatti vízkészletet hasznosítók viszont térben gyakorlatilag korlátozás nélkül juthatnak az általuk igényelt vízmennyiséghez. Ez utóbbi miatt általában nem gond pl. a lakossági és a települési ivóvíz-ellátás biztosítása, ugyanakkor a nagy mennyiségű vizet igénylő ipari vízhasználatok értelemszerű-