Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)
A mag \' ar vízgazdálkodás jellemzése (EUROWATER) 65 szép számmal találhatók köztük nagyobb területü folyószakaszok, holtágak, öntözőcsatornák, víztározók és haltermelésre már nem alkalmas halastavak is. A horgász-szervezetek hasznosítják az olyan nagy vízterületeket is, mint a Velencei-tó, a Tisza-tó, vagy a Ráckevei-Duna-ág. A Ráckevei-Duna-ág, Budapest alatt 60 km hosszan elnyúló, zsilipekkel szabályozott vízszintü holtág. A Velencei-tó felújítási munkái alaposan átformálták a tavat. A vízi élettér megnőtt, biztonságos élőhelyet kínált a horgászok által telepítésekkel gyarapított egyre nagyobb halállománynak. A tó körüli partvédelem szinte teljes. A tavat és vízgyűjtőjét az 1990-es évek elején súlyos aszály érintette, a vízszint megfelelő megőrzését csak több év alatt, az állam és az érdekeltek komoly anyagi áldozatvállalásával lehetett megoldani a vízgyűjtőn kívülről származó vízpótlással. A Tisza-tó síkvidéki jellegű víztározó, 60 km 2 nagyságú nyilvántartott területével egyike a legnagyobb magyarországi horgászvizeknek. A Dunának, a Tiszának, a Drávának, a Körösöknek és a kisebb folyóknak a holtágai sajátos arculattal, gazdag természeti környezettel rendelkeznek. A holtágak egy részének változó a vízmélysége. Néhány holtágnak a növényi eutrofizáció miatt jelentős a feliszapolódása, megfelelő vízpótlás, vizcsere lehetőségének hiányában nemegyszer labilis a vízminősége. A Tisza néhány kedvelt nagyobb, horgász-hasznosítású holtága: az alcsiszigeti-, az atkai-, a mártélyi holtág, míg a Körösök holtágai közül a Kákafoki-holtágrendszert érdemes kiemelni. Az elmúlt évtizedekben általában ivóvíz, árvíz- és belvízcsúcs-csökkentési, illetve öntözővíz biztosítási céllal számtalan kisebb-nagyobb síkvidéki, hegy- és dombvidéki tározó létesült. A legtöbbjük jellemzője a fö cél mellett, hogy alkalmas halászati hasznosításra is és ezen belül legnagyobb részüket horgászati célra is igénybe veszik. Néhány nagyobb, ismertebb víztározó: a desedai-, a fehérvárcsurgói-, a szálkai-, az egerszalóki-, a markazi-, a lázbérci-, a rakacavölgyi víztározó. A víztározókhoz sorolhatjuk az egyes hőerőművek mellett megtalálható hűtötavakat is. A Magyarországon létesített csatornák elsősorban az öntözést és a belvizek elvezetését szolgálják. A csatornák meder rézsűjén megtelepedő vízi növényzet következtében és általában sekély voltukból adódóan nagy haltáplálék-gazdagságot nyújtanak s ezáltal komoly halprodukciós képességekkel rendelkeznek. A csatornák halállományát mindenkor befolyásolják a vízgazdálkodási, öntözési igények. A vízszint erősen változhat. Néhány ismert és kedvelt öntözöcsatorna: Kiskunsági-főcsatorna, a Fűzvölgyi-csatorna, a Dunavölgyi-főcsatorna, a Duna-Tisza-csatorna, a Nyugati- és a Keleti-főcsatorna. Magyarországon síkvidéki, körtöltéses és dombvidéki, völgyzárógátas halastavak működnek. Amíg az Alföldre jellemző körtöltéses tavaknál az árasztó víz irányítottan, a technológia kívánalmainak megfelelő optimális időszakban nyerhető, addig a völgyzárógátas tavaknál a víz a téli-tavaszi csapadékvizek összegyűjtésére és hasznosítására hagyatkozik és így nincs lehetőség a téli szárazon tartásra. A halastavak nagyobb része egyéb mezőgazdasági célra csak korlátozottan alkalmas területeken létesült. A halastavak területe 1970-98 között kismértékben nőtt. 1998-ban a fömüves vízellátású halastó terület: 204,35 km 2, a főmű nélküli vízellátású halastó terület: 101,12 km 2, összesen: 305,47 km 2 volt. 1998-ban a természetes vizekből és víztározókból 7265 tonna, a tógazdaságokból pedig 16 816 tonna halat fogtak ki.
