Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy L.-Buzás K.-Clement A.-Licskó I.: A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései
A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései 645 B2KN2. Az ilyen két- vagy háromlépcsős kialakítás oka kettős: egyfelől az induló beruházási költség és a szükséges kölcsön felvétele ily módon kisebb (Somlyódy— Shanahan 1998), másfelöl a telep megépített része lehetővé teszi a korszerű szennyvíz-frakcionáláson alapuló mérések elvégzését, a folyamatok biotechnológiai elemzését, majd optimalizálását és végül a tervezés pontosítását az eleveniszapos szennyvíztisztítás valamelyik, külföldön a mindennapi gyakorlat szerves részét képező modelljével (Siegrist et al. 1999). A megtakarítás - teleptől függően — akár 10100 millió dollár nagyságrendű is lehet. — „ Természetes " tisztítás Hitek és tévhitek sokasága. A foszfor és nitrogén eltávolítása nagymértékben szerencse kérdése, de a közepes mértékű szervesanyag-eltávolítás megbízhatóan tervezhető. Üzemelése egyszerű és olcsó, ha a hely rendelkezésre áll. Viszonylag sok telep működik már itthon. Szépek. Kistelepülések számára igen alkalmas eljárás lehet. — A jövő technológiája A biofilmmódszereket költséges voltuk miatt még 10-15 éve nem tartották versenyképesnek. Ma már sokfelé alkalmazzák őket. Helyigényük kicsiny, és a költségek fokozatosan csökkennek. Ugyanez mondható a membrántechnológiákra is. Gondolnunk kell arra, hogy néhány évtized múlva a jelenlegitől eltérő és azoknál hatékonyabb eljárások állnak majd rendelkezésre. Szükség van erős hazai iskolákra, az oktatás javítására és a j'olyamatos továbbképzésre. Fontos, hogy a kulcsszereplők felismerjék a technológiai lehetőségeket: milliárdokat takaríthatunk meg. A felszíni vízminőség alakulása és szerepe a szennyvíztisztítási stratégia kialakításában. A 2. ábra az aggregált vízminőségi modellel végzett számítások eredményeit összesíti (BOI5, NH4-N, NO3-N és ÖP) a jelenlegi állapotra, mégpedig vízhozamosztályokra bontva, amely lehetővé teszi a különböző méretű folyók szerinti megkülönböztetést. Feltüntettük az egyes kategóriák átlagát, szórását és szélső értékeit, továbbá az MSz 12749 szerinti vízminőségi osztályokat (római számok) és határait. Az ábrából két közismert tény jól látható: a BOI5 lényegesen kedvezőbb képet ad, mint a különböző tápanyagformák, és a hígulás következtében nagy folyóink lényegesen jobb helyzetben vannak, mint a kicsinyek. A 3. ábra a D1 és A variáns eredményeit szemlélteti. Ezek összevetéséből, továbbá az egyéb alternatívák számításaiból levonható következtetések: - A 10 m 3/s feletti tartományban - a nagy hígulás és a településitől eltérő kibocsátások (a településinek kb. fele, Somlyódy-Hock 2000) miatt - számottevő vízminőség-javulás nem érhető el; - A kisebb folyók vízminősége jelentősen javul, akár osztálykülönbségek is lehetnek; - Néhány kivételtől eltekintve „átlagosan" II. osztályú vízminőség érhető el; - A szórások és a kedvezőtlen maximumok is csökkennek; - Az V. táblázattal összhangban - romlás is megfigyelhető a megnövekedett csatornázási szint miatt. Ez a 10 m 3/s alatti tartományra jellemző és az alkalmazott technológia függvénye (a BOI és foszforeltávolítás, továbbá a nitrifikáció mértéke). Különösen feltűnő az (A) EU-stratégia (Dl)-nél lényegesen kedvezőtlenebb hatása (3. (b) ábra).
