Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Szlávik Lajos: Magyarország árvízvédelmének stratégiai kérdései

Vízügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam 2000. évi 3—4. füzet MAGYARORSZÁG ÁRVÍZVÉDELMÉNEK STRATÉGIAI KÉRDÉSEI DR. SZLÁVIK LAJOS Az árvíz még napjainkban is vezető okként szerepel a természeti katasztrófák so­rában csaknem minden kontinensen. Jelenleg a Föld összes lakosságának mintegy 10%-át veszélyeztetik rendszeresen az árvizek. A természeti katasztrófák között a víz szélsőséges eseményei számottevő gyakorisá­gúak és a gazdasági veszteségek mellett még mindig igen sok emberéletet követelnek. Egy ENSZ-vizsgálat szerint 1947 és 1970 között a természeti katasztrófák következtében a Földön több mint egymillió ember vesztette életét, és ennek 15%-a árvíz miatt halt meg. Európában ez idő alatt a természeti katasztrófák okozta halálesetek több mint felét az ár­vizek tették ki {OVH 1987). A müncheni biztosítótársaság adatai szerint 1988-1997 között a világon közel 6000 természeti katasztrófát regisztráltak, amelyek 31%-a árvíz volt. A halálos áldozatok száma 390 000 volt, 58%-uk árvizek következtében vesztette életét. A természeti katasztrófák 700 milliárd dollárra becsült kárösszegének egyharmadát az árvi­zek okozták (Loster 1999a,b). Az elmúlt évtized adatait vizsgálva az alábbi országok nagy, esetenként katasztrofális következményekkel járó árvizei tűnnek szembe: Ausztrá­lia 1990; Banglades 1987, 1988, 1998; Cseh Köztársaság 1997; Franciaország 1992; Hollandia 1993, 1995, 1998; India 1992; Kanada 1996, 1997; Kína 1991, 1993, 1996, 1998, 1999; Korea 1990, 1995; Lengyelország 1997; Magyarország 1995, 1997, 1998, 1999; Németország 1995, 1997, 1999; Nagy-Britannia 1998\ Norvégia 1995; Olaszország 1994; Románia 1995, 1997, 1998; Szomália 1997; Ukrajna 1993, 1998; és USA 1993, 1995 (ICID 1998, NATO 1999). Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának legújabb adatai szerint az Európa területét érhető természeti katasztrófák legpusztitóbb fajtái a víz okozta katasztrófák: 1987 és 1996 között 100 jelentős árvíz pusztított földrészünkön, me­lyeknek közel 4000 halálos áldozata volt, az anyagi kár pedig meghaladta a 88 milliárd USA dollárt. Az árvizek elleni védelem a XXI. század küszöbén is világszerte megkülön­böztetett figyelmet igényel a kormányok és a társadalom részéről; a vízgazdálkodás ki­emelt szakterületének minősül. Magyarországon az árvizek elleni védelemnek jelentősek a hagyományai, ered­ményei és feladatai. Napjainkban is tapasztalható folyóinkon az árvízszintek emelke­dése, amelynek sokrétű okai vannak. Tovább emelkednek-e azonban az árvízszintek? A statisztikai módszereken túl milyen eljárások állnak rendelkezésre a jövőben elő­forduló események elemzésére? Mi lehet az éghajlatváltozás szerepe? Mekkora a koc­kázat? Milyen költségekkel jár a megkívánt biztonságú védmüvek kiépítése és karban­tartása? Melyek voltak az elmúlt három év nagy tiszai árvizei és a sikeres védekezés jövőt befolyásoló tapasztalatai? Melyek a nemzetközi vonatkozások? Mi az előrejelzés és informatika szerepe? Mit kíván az ökológiai szemlélet? Milyen új szempontok és A kézirat érkezett: 2000. X. 18. Dr. Sziávik Lajos oki. mérnök, Ph.D., a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt.) tudo­mányos tanácsadója, az Eötvös József Főiskola (Baja) tanszékvezető tanára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom