Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 517 nagyobb méretű vízfolyása, amely a legrosszabb vízminőségű besorolásba tartozik). Lényeges javulás csak lassan valószínű. A települési szennyvizek területén CsehországMagyarországhoz hasonlóan - derogációt kér. Lényeges szennyezőanyag-csökkenés itt is csak évtizedes léptékben várható. A mezőgazdaságban - hazánkhoz hasonlóan — a műtrágya-felhasználás növekedése várható. Az ország mezőgazdasági müvelésre alkalmas területe viszonylag kicsiny: itt intenzív művelést kívánnak folytami. Szlovákia területe két részre osztható. Nyugati részén az egyetlen nagyméretű szennyezőforrás a sturovoi papírkombinát, amelyik - Budapest után - a magyar Dunaszakasz legnagyobb szennyezője. Szennyvíztisztítója nem tud „megbirkózni" a nagy mennyiségű szennyező anyaggal. A cég privatizálásának hatása egyelőre nehezen mérlegelhető. Az ország keleti részén az összeomlott ipar (zömben hadiipar) lassan kezd talpra állni. Itt az emissziók növekedése várható, még akkor is ha korszerűsítik a szennyvíztisztítást (és az EU-csatlakozás „kényszer" később fog jelentkezni, mint nálunk). A mezőgazdaságban a műtrágya-felhasználás lényeges növekedése valószínű. Az Ukrajnából érkező Tisza (az időnkénti bakteriális szennyezésektől eltekintve) Magyarország legtisztább vízfolyása. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének lehetőségei (nyersanyag, földterület és munkaerő) adottak. Amennyiben a térség pénzügyi forrásokhoz jut, úgy intenzív fejlesztés várható, amelynél a szennyvíztisztítás várhatóan nem fog prioritást élvezni. Az EU-hoz történő csatlakozásuk „beláthatatlan" távolsága sem jelent számukra ösztönzést. A terhelések növekedése várható. Románia területén (a Tisza mellékvízfolyásainak vízgyűjtőjén) nagyon súlyos a helyzet, és ennek javulása aligha várható. A meglévő ipari objektumok szennyvíztisztítása roppant alacsony színvonalú. A folyamatos szennyvízbevezetéseken túl sok időzítés nélküli „bomba ketyeg", ami bármikor okozhat az ideihez hasonló meglepetéseket. A bírságok összege nevetségesen alacsony, visszatartó erejük nincsen, és vízjogi engedély szinte bármire beszerezhető. A beáramló töke elsősorban a meglévő üzemek termelési kapacitásának bővítésére fordítódik. Új üzemek száma kismérvű, és létesítésüknél a szennyvíztisztítás másodlagos szempont. Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy a szennyezőforrások tekintélyes része távol van, és így a szennyeződések tekintélyes része a határig „lecseng" az öntisztulás és a hígulás következteben. Kommunális szennyvizek vonatkozásában valamivel kedvezőbb a helyzet. Várható, hogy az áramhiányos időszakok csökkenésével a meglévő szennyvíztisztító telepek folyamatosan üzemelnek majd. Esetlegesen létesítendő új telepek is a helyzet javulását eredményezhetik. A mezőgazdaság műtrágya-felhasználása itt is a mélyponton van. A tápanyagterhelés intenzív növekedése várható. 5.2. Hogyan alakul a vízminőség a jövőben ? Nem tudjuk. Valószínűleg jobb lesz, mint a nyolcvanas években, de ennél megnyugtatóbbat alig tudunk mondani. Ismét a Sajó példájára, mint osztott részvízgyüjtőre hivatkozunk (Somlyódy et al. 1999b): az emissziók mintegy fele külföldről származik. Mozgásterünk — még ha „tökéletes" munkát is végzünk (és a finanszírozás megoldható) — kicsiny, a függőségünk pedig - a vízgazdálkodás többi területéhez hasonlóan - nagy.