Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon
506 Somlyódy L.—Hock В. séget". A felszíni vizektől eltérően, ahol egy vízfolyás állapotértékeléséhez lehetőleg a teljes emissziót ismerni kell(ene), a felszín alatti vizek veszélyeztetettsége sokkal kisebb hidrológiai egységekben, akár szennyezöforrásonként külön-külön is vizsgálható. A kibocsátások veszélyességének értékelése, feltárása és a szükséges beavatkozások szempontjából prioritást kapnak azok, ahol különlegesen veszélyes anyagokról van szó működő vagy távlati ivóvízbázis területén, továbbá a szennyezés „érzékeny földtani környezetben" található. A működő és távlati felszín alatti ivóvízbázisokat veszélyeztető szennyezőforrások feltárása és szükség esetén a kármentesítés végrehajtása a vízügyi tárca irányítása alá tartozó, 1997-ben beindult kormányprogram keretében folyik (most várhatók az első összesítő értékelések). A becslések szerint mintegy 2000 szennyezőforrásról lehet szó. 3. Trendek Az elmúlt harminc évben a folyók vízminősége jelentős változást mutatott elsősorban a terhelés függvényében (a lefolyás pedig a diffúz szennyezések révén játszik évről évre változó szerepet). Az évtizedes léptékű változások kimutatására alkalmasak a különböző trendvizsgálatok. Az egyszerűsített elemzés szerint ( Hock 1998b) az 1988-1997 időszak első és második ötéves periódusában országos átlagban a kémiai oxigénigény 17%-kal csökkent. Az átlagosnál lényegesen nagyobb volt a javulás a Sajó (35%) és a Duna Gönyü és Esztergom közötti (33%) vízgyűjtőjén, míg romlás mutatkozott a Marcal (20%) és a Maros (5%) vízgyűjtőjén. A tendenciákra vonatkozó részletesebb elemzés ( Hock 1986) kimutatta, hogy a javulás mértéke a tápanyagháztartást jellemző komponensek esetében nagyobb volt, mint az oxigénháztartás paramétereinél. A legnagyobb vízminőség-javulás a Duna vízrendszerénél ammónium-N, míg a Tisza vízrendszerénél ammónium-N, anionaktív detergens és ortofoszfát-P esetén volt tapasztalható. Jobban érzékelhetők a változások, ha néhány kiemelt szelvényre az elmúlt közel két évtized változásait ábrázoljuk. A 5. ábra a Duna és a Tisza belépő és kilépő szelvényeinek, valamint a Kapós, a Mura, a Kraszna és a Sajó egy-egy szelvényének KOId és ortofoszfát éves átlagadatai szerepelnek. A kilencvenes évek közepéig tartó nyilvánvaló csökkenő tendencia mellett több jellemzőre érdemes felhívni a figyelmet: a kisebb vízfolyásokon a változás nagyobb mértékű; ez többnyire korábban kezdődött, mint a nagy folyókon; a Duna kilépő szelvényében már 1985 és 1988 között lezajlott egy jelentős csökkenés, és a Tiszán a változás mértéke közelítően azonos, de az később indult, és egyenletesebben játszódott le. A vízminőség javulása—a teljesség igénye nélkül - több kiváltó okkal magyarázható: - a szennyvíztisztítás intenzív fejlődése Németországban, Ausztriában és például Pozsonyban; - az ipari technológia korszerűsítése (főként Németországban és Ausztriában, de említhető a kelet-szlovák cellulózgyártás is); - a gazdasági recesszióval és átalakulással járó jelentős ipari és mezőgazdasági kibocsátás csökkenése itthon és a politikai váltáson keresztülment szomszédos országokban egyaránt, és - környezetbarát termékek (például foszfát-mentes mosószerek) elterjedése.
