Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

492 Somlyódy L.—Hock В. venyesülése mellett azonban a fajlagos csökkenés hosszú távon nem állítja meg az összes felhasználás és kibocsátás növekedését. A technika fejlődése önmagában nem elégséges a vízminőség romlásának megállításához, hanem annak szemléletváltozással is párosulnia kell. Fontos, hogy az egyes ember is tudatára ébredjen felelősségének. Ezért javasolják a svédek, hogy már a konyhában kezdjük el vizeink védelmét (aminek fontos eleme a nyílt anyagforgalmak zárása). Az üdülési hasznosításra alkalmas kisebb tavak, holtágak, morotvák, mesterséges tározók és kavicsbányatavak megújuló vízkészletei a meglévő állapot fenntartásához még megfelelőek, de nagyobb igénybevétel esetén jelentős vízminőségromlás következhet be. Sokat közülük - kis méretük és szélvédettségük miatt - nem védi az eutrofizálódástól a szél keltette felkeveredés jótékony, árnyékoló hatása. A kis állóvizek védelmét nehezíti, hogy állapotfelmérésük, jóléti és egyéb célú hasznosításuk gazdasági, jogi és intézményi feltételei hiányoznak. Nagyobb folyóink, főként a Duna mentén jelentős építőanyag-bányászat folyt. A kibányászott anyag helyén bányatavak keletkeztek. Ezek a tavak különböznek a természetes tavaktól: nincsen igazi vízgyűjtőjük, vizük főként a kavicsrétegben mozgó talajvízből és a csapadékból származik, a fürdőzés és rekreáció célterületei (látogatottságuk nagy); érzékenyen reagálnak az antropogén terhelésre (ilyen irányú „pufferkapacitásuk" kicsi). Amíg a bányászat folyik, az üzemi terület üdülésre nem használható, de mi történik azonban a bányászat befejezése után? A bányató égszínkék színű, tiszta vizű, kevés benne a növényi tápanyag, ezért oligotróf. A tó vonzza a pihenésre és fürdésre vágyókat, különösen a nagyvárosok közelében figyelhető meg a nagy látogatottság. Gyakran azonban a bányászat megszűntét nem követi a terület rendezése és sokszor a terület jogviszonyai is rendezetlenek. Ennek következtében általában hiányoznak a higiénia alapvető követelményei: WC-k, tusolok, csatorna, ivóvíz, öltözők stb., ugyanakkor az embertömeg vonzza a mozgóárusokat (étel és ital). Sokan napokat-heteket is eltöltenek a tóparton nomád körülmények között vadkempingezve. Gyakran a tó partján hétvégi házak is létesülnek (nemritkán illegálisan). Sok esetben még az ivóvízellátásuk is megoldott, de csatornázás nincs: a tavak szennyvízterhelése nö. A nagy tartózkodási idő miatt a szennyezések a tóban feldúsulnak, a terhelés pedig maga után vonja az eutrofizációt és a bakteriális szennyezettség növekedését. Komoly járványveszély is kialakulhat (évekkel ezelőtt vérhas megbetegedések történtek az Omszkitó vizétől). A terhelés nagyságától függően akár már néhány év alatt is a bányató vize alkalmatlanná válik a fürdésre, és rehabilitációra szorul. A népesség és a tó vízminőségétől függő ingatlanok értéke csökken, az emberek újabban létesült tavak után néznek, és a folyamat máshol kezdődik elölről. A tönkretett tóval senki sem törődik. A bányató élete azonban más irányt is vehet. Jó példa erre valahol a fővárostól délre található két tó Dunaharaszti határában. A terület tulajdonviszonyai tisztázottak. A tavak környékét bekerítették, 2000 férőhelyes strand, 1000 férőhelyes kemping, 50 db faház várja a látogatókat, melyek a motellal együtt 300 férőhelyet jelentenek. Lovaglási és repülési lehetőség, vízisípálya stb. várja a látogatókat. Étterem, bár található a területen. A strandon levő vendégek kiszolgálására több bisztrót építettek. Az ingatlannak saját kútja és szennyvízcsatorna-rendszere van. A bányászat nyomán keletkezett terepegyenlötlenségeket rendezik, a területet parkosítják, kulturált, esztétikus környezetet alakítanak ki. A hangsúlyt a minőségi szolgáltatásokra és a tavak szennyeződésének minimalizálására he-