Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

476 Si

tnonffy Zoltán ivóvíz célú hasznosításuk is költséges. A Tisza menti öntözésfejlesztés során figyelembe kell venni, hogy a készletekben bekövetkező változások bizonytalan jellege csak fokozatos fejlesztést tesz lehetővé. Az öntözési rendszereket fokozatosan víztakarékosabb technológiára átállítva a vízkészletek lehetővé tesznek mintegy 1300 km

2-re való gyors felfutást, ami később kedvező feltételek esetén 2000-3000 km

2-re növelhető. A megvalósítás természetesen alapvetően gazdaságossági kérdés. 4. Következtetések — A hasznosítható készletek az ivóvízigények kielégítését mindenütt képesek biztosítani a jövőben. A kedvezőtlen éghajlat-változási forgatókönyv esetében is legfeljebb az Északi-középhegységben és a Tiszántúl középső/déli részén léphetnek fel gondok, ezek azonban a felszíni készletekre történő átcsoportosítással (a hegyvidéki területeken ivóvíztározók létesítésével) kezelhetők (a költségigény néhányszor tízmilliárd forint nagyságrendű lehet). — Az ipar, a halastavak és az állattartás vízigénye kielégíthető, figyelembe véve, hogy víztakarékos technológiai megoldásokat alkalmaznak, illetve ezek jövőbeli fejlesztésekor igazodnak a vízkészletekben gazdag területekhez (ezzel a megoldással a költséges készletnövelö beavatkozások is elkerülhetők). — Az öntözésnek alkalmazkodnia kell a szabad készletek által meghatározott adottságokhoz. Ennek figyelembevételével mintegy 3000-5000 km

2 öntözése lehetséges, ami megfelel a mezőgazdaság reális célkitűzéseinek (3000 km

2), de elmarad az optimális külső és belső gazdasági feltételek esetére várt öntözési igényektől (8700 km

2). Az éghajlatváltozás bizonytalanul ismert hatását rugalmas fejlesztéssel célszerű kezelni. A felhasználható készletek jelentős része külföldről származik. Ezek biztonságos hozzáférhetőségének megoldása alapvető fontosságú. Biztosítani kell, hogy a külföldről érkező hozamok kedvezőtlen feltételek esetében (növekvő külföldi igények, éghajlatváltozás) se csökkenjenek számottevően. A készletek hasznosításának hatékonyságát növeli a jelenleginél takarékosabb öntözési technológiák meghonosítása. — A külföldi eredetű készletekre jelenleg gyakran csak elvi megállapításokat tartalmazó két- és többoldalú egyezmények megerősítése szükséges, melynek hátterében közösen kidolgozott, de legalább egyeztetett vízgyüjtő-gazdálkodási tervek állnak. Ezt az Európai Unió is támogatja, így megvalósításukhoz ki lehet használni a szomszédos országok számára is elérendő célként megjelenő EU-integráció irányelveit. A közös tervek keretében hasznosított meglévő tározókkal, illetve a tervezettek megvalósításában való aktív (a finanszírozást is jelentő) részvétellel nagymértékben enyhíthető az a hátrány, hogy folyóink vízgyűjtőinek felső szakaszai, és ezzel a tározási lehetőségek zöme a határokon kívül esik. — A jelen elemzéshez használt módszer és az elvégzett számítások megfelelő kiindulási alapot adnak a korszerű vízgazdálkodás tervezéséhez. Továbbfejlesztése azonban sok irányban szükséges. Ez tartalmazza a korszerűbb térinforma-