Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

A hazai vízigények és vízkészletek áttekintése stratégiai szempontból 461 — Karsztvízkészleteinknek (Dunántúli-középhegység, Mecsek és Villányi-hegység, Soproni-hegység, Bükk és Aggteleki-hegység) a jelenlegihez hasonló mértékű ivóvíz célú hasznosítása a legkedvezőtlenebb éghajlatváltozás esetén is összességében csak kb. 60%-os kihasználtságot jelentene. Az „átlagos kedvező állapot" azonban nem érvényes a Soproni-hegységre, Tatabánya térségére és a Bükkre. Itt a kihasználtság megközelítené vagy meg is haladná a 100%-ot. Ezeken a területeken megnő a jelentősége annak, hogy a közüzemi vízmüveken keresztül mennyi az ipar számára szolgáltatott technológiai víz és a hálózati veszteség. A problémák lokális jellegűek, amelyek részletes hatástanulmányok révén, a közelükben rendelkezésre álló egyéb vízkészletek hasznosításával kezelhetők. — Az Alföld réteg- és talajvizekre támaszkodó lakossági vízellátása a jelenlegi állapotban szintén nem mutat kritikus jeleket. Az átlagos kihasználtság mintegy 40%. A vizsgált vízgyűjtők közül a Felső-Tisza van a legkedvezőbb helyzetben (25%), a Nagykunság és a Maros vízgyűjtője pedig a legrosszabban (70%). Az Alföld felszín alatti készletei viszont érzékenyen reagálnának az éghajlatváltozásra: becsléseink szerint a legkedvezőtlenebb forgatókönyv esetén mintegy 50%-os készletcsökkenéssel lehet számolni. Az Északi-középhegység peremvidékén, a Jászságban, a Nag}>kunságban, a Hortobágyon és a Maros vízgyűjtőjén a lakossági ivóvízigények kielégítése veszélybe kerülne. Az éghajlatváltozáshoz - a változás folyamatosan figyelt mértékének függvényében — kapcsolódó potenciális problémák: — takarékosabb fogyasztásra való ösztönzéssel (az érintett területek a fogyasztás jelenlegi alacsony színvonala miatt ez roppant nehéz), — a veszteségek csökkentésével, — a szomszédos vizgyüjtökről történő átvezetésekkel, — a felszíni vízkészletek (Eszaki-középhegvség kisvízfolyásai és a Tisza) szükség szerinti igénybevételével kezelhetők. — Az EU ivóvíz-minőségi előírásainak a betartása a Tisza-völgyben igen sok vízmüvet érint (Licskó 1999). Vizsgálataink során feltételeztük, hogy a használat a vízkezelés oldaláról megoldható. Megfontolást érdemel azonban, hogy változatlan hasznosítási struktúra esetén a technológiai fejlesztés az Alföldön sok kiskapacitású vízmüvet érintene, ami a magasabb fajlagos költségek miatt növeli a kiadásokat: a helyi készletek olcsó hasznosítására települő kis vízmüvek rentabilitása eltűnhet. Biztonsági és költségelemzési szempontokat is figyelembe véve versenyképes alternatíva lehet a regionális ellátó rendszerek kiépítése. Ötvenéves távlatot meghaladó döntések esetében célszerű az éghajlatváltozás kedvezőtlen változatával számolni. Mindezek alapján megkérdőjelezhető, van-e értelme kis vízmüvek technológiai fejlesztésére költeni olyan vízbázisok esetében, amelyek utánpótlódása veszélyben van. A vízbázisvédelem általános koncepciójának részeként a sérülékeny, kiemelt fontosságú működő vízbázisok mellett védeti tartalék vízbázisokat kell kijelölni, amelyekkel havária jellegű szennyezések idején biztosítani lehet egy csökkentett mértékű