Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai
452 Si tnonffy Zoltán emelés volt. A karsztforrások elapadtak. A hévízi forrás hozama és hőmérséklete csökkent. A bauxitbányászat leállítása után öt évvel a vízszintek emelkednek, a források egy része visszatért, a hévízi forrás hozama mintegy 50%-kal nőtt, a tapolcai barlangtó ismét csónakázható, azonban a karsztvíz minőségére potenciális veszélyt jelentenek az ismét víz alá kerülő bányavágatok (VITUKI 1999b). — A települések környezetében a talajvíz elszennyeződött. Az elmaradt szabályozás miatt a potenciális szennyezőforrások száma 10 ezres nagyságrendű. A sérülékeny vízbázisokon, a kisebb utánpótlódás, és az intenzív igénybevétel miatt nőtt a szennyezés veszélye — a vízminőségi problémák miatt bezárt vízmüvek kapacitása a nyolcvanas évek végére elérte a 250 000 m 3/nap-ot. A vízbázisokat ténylegesen veszélyeztető szennyezőforrások feltárása és a legveszélyesebbek kármentesítése három éve kormányprogram keretében folyik, de a tényleges biztonság elérése évtizedes feladat. 2. A stratégiai elemzés módszertana A vizsgálat az igényekre és a készletekre vonatkozó különböző változatok öszszehasonlításán alapul, amihez együtt kellett kezelnünk az evapotranszspirációt, a felszíni lefolyást, a beszivárgási folyamatokat és a vízkivételeket. Újszerű, részletes területi és nyári—téli félévi bontásban dolgozó, térinformatikai rendszerrel megsegített, részterületekre vonatkozó vízháztartási modellt dolgoztunk ki, amely előnyösen alkalmazható érzékenységvizsgálatokra és különböző forgatókönyvek elemzésére (Simonffy 1998). A múltra vonatkozó információkat a paraméterek kalibrálásához használtuk fel. Meg kellett oldani a felszíni és felszín alatti készleteket jellemző, eltérő területi léptékek összehangolását. A vízháztartási vizsgálatokat 113 részterületre végeztük el (l. ábra), amelyek kijelölésekor egyaránt figyelembe vettük a felszíni vízgyűjtők határait és a hidrogeológiai sajátosságokat (Liebe 1998). A részterületeket a domborzat és a felszín alatti áramlás jellege alapján típusokba soroltuk, és a számítás paramétereit ezek függvényében adtuk meg. A stratégiai vizsgálatokhoz az eredményeket — a felszíni vizek vízgyűjtő határait figyelembe véve - 23 részvízgyüjtőre (/. ábra) aggregáltuk. Ily módon a készletekkel való gazdálkodást meghatározó vízháztartási elemekről az eddigieknél részletesebb és az elemzésekhez megfelelő pontosságú információhoz jutottunk. A felszíni vízfolyások mértékadó kisvízi időszakainak vizsgálatához a vízháztartási elemzéseket ki kellett egészíteni egy olyan blokkal, ami a nyári-téli félévi bontásban végzett számítások és az augusztusi lefolyás között teremt kapcsolatot. Az augusztusi kisvízi jellemzőket-melyek évtizedeken keresztül a felszíni vízgazdálkodás alapját képezték - 507 vízfolyásszakaszra tartják nyilván. A számítási modul kalibrációja, majd az egyes forgatókönyvek kisvízi hatását kifejező arányszámok (az adott forgatókönyvhöz tartozó és a jelenlegi állapotra vonatkozó vízhozamok hányadosainak) meghatározása a 23 részvízgyüjtö szintjén történt. Eltérő arányokkal jellemeztük a részvízgyüjtök föfolyóit és a mellékágakat, majd ezek felhasználásával határoztuk meg a nyilvántartási szelvényekre (507 db) érvényes értékeket, oly módon,
