Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

Vízügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam 2000. évi 3^4. füzet A HAZAI VÍZIGÉNYEK ÉS VÍZKÉSZLETEK ÁTTEKINTÉSE STRATÉGIAI SZEMPONTBÓL SIMONFFY ZOLTÁN A Global Water Partnership programja keretében Kelet-Közép-Európáról készült tanulmány (Kíndler—Somlyódy 2000) „víziója" szerint a térségben a jövőben elegendő mennyiségű tiszta és egészséges víz áll majd rendelkezésre az emberek és a természet számára. A vízfelhasználás és a szennyezőanyag-kibocsátás a gazdasági fejlődés ellenére nem nő, a takarékosság, a hatékonyság és az elővigyázatosság (megelőzés) előtérbe kerülése miatt. A víz(készlet)gazdálkodás integrálódik a stabil társadalmi-gazdasági környezetbe. Szellemében hasonló megfogalmazást tartalmaz az EU vízzel foglalkozó keretirányelve, amely a környezet, jó állapotának" elérését és megőrzését tekinti a vízgazdálkodás, és ezen belül a vízhasználatok fenntarthatósága alapfeltételének. A globális „álomképek" megvalósulása azonban számos tényező függvénye. Ezek egyike, hogy a kérdéses térségben a vízkészletekkel történő gazdálkodás milyen alapokra támaszkodik. Az elemzés során néhány, a fenntartható vízhasználatok biztosítása szempontjából fontos kérdésre keressük a választ. Milyen vízigények várhatók és ezek milyen megoldásokkal, elégíthetők ki? Hol lehet szükség az igények korlátozására? Milyen hatások érhetik a hasznosítható vízkészleteket, illetve milyen eszközökkel növelhető a vízhasználatok biztonsága? Hol várhatók kritikus területek? Milyen igényeket érinthet ez? Milyen mértékben öntözhetünk a jövőben? Melyek a fontosabb külföldi eredetű hatások és az éghajlatváltozás szerepe? 1. A vízkészlet-gazdálkodás alapvető szempontjai A vízhasználat a vízigények kielégítésének folyamata: magába foglalja a vízkivételt, a víz fogyasztóhoz történő juttatását, a felhasználást és a használt víz elhelyezését. A felsorolt elemek szerepe esetenként eltérő lehet. Alapvetően három probléma jelentkezhet: — a vízkivétel és a használt víz elhelyezése (sőt a vízkivétel nélküli használatok is) mennyiségi és/vagy minőségi beavatkozást jelentenek a vizek „természetes állapotába"; — a vízigények és a hasznosítható vízkészletek gyakran területileg és/vagy időben nem esnek egybe, a közvetlenül hozzáférhető víz minősége pedig gyakran nem megfelelő; — a készletek időbeli és térbeli (sokszor nemkívánatos) „áthelyezésé" és a tisztítás komoly költségekkel jár. A kézirat érkezett: 2000. X. 18. Simonffy Zoltán oki. mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME Budapest) Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén működő MTA Vízgazdálkodási Kutatócsoport tudományos munkatársa.