Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 441 — A belvízvédekezés vízgazdálkodási feladatainak távlati stratégiáját az éghajlat­változás alapvetően nem befolyásolja, továbbra is fel kell készülni tél végén­tavasz elején szélsőséges belvizek kialakulására. A belvízvédekezést sokkal in­kább befolyásolja a területhasználat alakulása, ezért a belvízvédekezés és a területhasználat fejlesztését egymással szoros összhangban célszerű végezni. Az y4//oW-erdösítési-^//oW-fásítási - programjához csatlakozóan célszerű ki­jelölni azokat a ma belvízjárta területeket, ahol az erdő párolgást növelő, ter­mészetes „szivattyúként" jelentkező hatása segítheti a belvízkérdés rendezését, ugyanakkor a belvizek természetes öntözése előnyösen segíti az erdőtelepítést. Az éghajlat várható szárazódása miatt a jelenleginél is nagyobb szerepet kap a belvizek összegyűjtése és visszatartása, ami által a lefolyás nyári időszakban várható csökkenése részben mérsékelhető, pótolható. Számolni kell azzal, hogy a belvizeket összegyűjtő tározók párolgási vesztesége megnövekszik; — A globális melegedés fokozódásával növekszik az öntözés fajlagos vízigénye, növekszik az aszályhajlam, térben kitolódik az öntözés igényességének határa. Az öntözés vízgazdálkodással összefüggő stratégiájának alakításában alapvető, miként reagál a növénytermesztés a növényi vízigények, és az öntöző-vízigé­nyek éghajlatváltozásból eredően lehetséges változására. Számolni lehet azzal, hogy a növénytermesztés éghajlatunk várható szárazódására elsősorban a szá­razságtűrő, de mégis nagy hozamú fajok, fajták nagyobb arányú elterjesztésé­vel válaszol, az öntözéses növénytermesztést csupán, vagy főként a gazdaságo­san öntözhető zöldség-, és gyümölcsfélék esetében tartva fenn. Még abban az esetben is, ha az öntözés iránti igények általában csökkennek, és az öntözésben igényelt teljes vízmennyiség maihoz képest nem is növekszik, gondot jelenthet, hogy az öntözésre a tenyészidőszakban rendelkezésre álló vízkészletek csök­kennek. Gondban lehetnek a kisebb, helyi vízforrásokra telepített öntözések is, hiszen a gyakrabban, nagyobb mértékben és tartósabban elapadó kisvízfolyá­sok, a talajvízszint erőteljes süllyedése különösen nyári időszakban, csökkent­heti a vízellátás biztonságát. Ilyen körülmények között megnövekszik az öntö­zés számára biztonságot nyújtó víztárolások szerepe. Az éghajlatváltozás mindenképpen kikényszeríti a víztakarékos öntözési eljárások, a mikroöntözés különböző módozatainak nagyobb arányú terjedését; — Az éghajlatváltozás a települési és az ipari vízgazdálkodást lényegében nem, vagy csak kissé érinti. A szennyvíztisztítás kialakításánál figyelembe kell ven­ni, hogy a tisztított szennyvizeket befogadó vízfolyások vízhozamai és a „ter­mészetes öntisztuló képessége" általában csökkenhet. Figyelembe kell venni azt is, hogy a biológiai tisztítási eljárások elsődlegesen hőmérsékletfüggők és a hőmérséklet növekedése módosíthatja a tisztítási eljárások jövőbeli hatásfokát; — Az éghajlatváltozás alapvetően befolyásolja a vízkészlet-gazdálkodás kialakí­tását. Mivel a vízkészlet és vízigény egyensúlya szempontjából ma is legké­nyesebb nyári időszakban várható a lefolyás nagyobb mérvű csökkenése, az eddigieknél is nagyobb jelentősége lesz a víztározásnak, a főként téli időszak vizei visszatartásának. A téli félév lefolyásának növekedése következtében az éven belüli tározás feltételei javulhatnak, viszont romlanak az évek közötti

Next

/
Oldalképek
Tartalom