Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

410 Somlyódy László társadalmi-gazdasági kötődések meghatározóak lehetnek. Széchenyi bölcs mondásának követése —,/( réginek az újjal célszerű egybeházasítása gyakran a dolog bölcsészete. Máskor a réginek gyökerestöli megsemmisítése és az újnak gyökeres felállítása szükséges" — komoly kihívást jelent. A múltban - a sikeres fejlesztések ellenére - sok projekt nem várt hatásokhoz is vezetett, külföldön és itthon egyaránt. Nemritkán a célokat és az igényeket hibásan határozták meg. Máskor a fejlődésből adódó tényezők és szempontok változtak, vagy újak jelentek meg (például a környezet), amelyeket csak késve ismertek fel. Mindezek eredményeként kevés vízgazdálkodási projekt valósult meg az eredeti terveknek megfelelően (mások pedig egyáltalán nem). Elégséges itt a Duna és a Tisza szabályozására, a GNV-re (lásd korábban), a csongrádi vízlépcsőre, a kiskörei tározóra, a Tisza-völgyi öntözőrendszerre vagy éppen a Kis-Balatonra utalni. A jövőben a „védekezést" minden bizonnyal felváltja a megelőzés, a rövid távú igények kielégítését a hosszú távon fenntartható megoldások keresése (Henze et al. 1997), a mennyiségi szemléletet a vizminőséget, az ökológiát és a természetvédelmet előtérbe helyező gondolkozásmód. A víz folyamatosan fel- és átértékelődik a gazdaság és a társadalom szempontjából. 3.6. Tudomány, kutatás, szakma és oktatás A tudomány és technológia korábban aligha hihető sebességgel halad előre. Ezt a fejlődést a hazai tudomány alig követi. A nagy múltú magyar vízgazdálkodási kutatás központi - elsősorban tárca — keretekből folyt évtizedeken át. Ma forráshiánnyal küszködik. Központi bázisa a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI) volt. A VITUKI-n kívül számos akadémiai intézmény és egyetemi tanszék is foglalkozik vízzel kapcsolatos kutatásokkal, azonban ezekre is az esetlegesség a jellemző. Az integrált vízgazdálkodás interdiszciplináris kutatására hosszabb távú koncepció és igény egyelőre úgy túnik nincsen. A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium (KöViM, korábban KHVM) K+F megbízásai az ágazat rövid távú, döntés-előkészítő igényeit szolgálják ki. A kísérleti kutatás teljes mértékben háttérbe szorult. A terepmérési lehetőségek lehangolóak. A kutatói állományra jellemző az elöregedés, az utánpótlás hiánya, az „iskolák" megszűnése és a külföldi referált folyóiratokban hazai szerzőktől megjelent cikkek aggasztóan csökkenő száma. Egyre több területen a szakmai „űr" válik meghatározó ismérvvé (kivételként csak néhány, a szárnyait bontogató kutató említhető). A hazai vízgazdálkodási tudományt az elszürkülés veszélye fenyegeti. A vízgazdálkodás kutatási feltételei napjainkban a fejlett országokhoz viszonyítva kifejezetten gyengének minősíthetők, miközben pozitív jel a kis és közepes mérnöki irodák megerősödése (ugyan a nemzetközi piacon még messze nem versenyképesek), jelentős részben a korábbi kutatói gárdára építve. Kialakulóban van a szakmai vállalkozói kör is. Megjelentek a nagyobb külföldi mérnöki és konzultációs cégek, azok tanácsadói és leányvállalatai. Számos PHARE- és egyéb projekt eredményeként itthon is kialakulóban van a gyakran nagy térségekre és vízgyűjtőkre vonatkozó, korszerű mérnöki és stratégiai elemzések módszerei, amelyek alternatívákra és forgatóköny-