Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

404 Somlyódy László környezet állapotának romlása a területen élők egészségét veszélyezteti és a táj esztétikai értékét rontja. Az Altal-ér, az Öreg-tó és a vízgyűjtő állapotának a mennyiségi és a minőségi változásai mai szemmel szinte felfoghatatlanok. A hatások helyiek és nagytérségiek. Az elmúlt öt évtized főbb történései (Sárváry 1998, Szdágyi 1998): — Ötvenes évek. a tatabányai szénbányák a bányászás érdekében megkezdi a karsztvíz kiemelését, amelyet túlnyomóan az Altal-érbe vezetnek. Megindul a karsztforrások hozamának csökkenése, majd 1972-re a teljes elapadása. A karsztvízszint folyamatosan esik. Tatabánya gyors fejlődésnek indul. Az ivóvízellátással a csatomázás és szennyvíztisztítás nem tart lépést, és nagy mennyiségű tisztítatlan szennyvíz kerül az Altal-érbe és az Öreg-tóba. — Hatvanas évek: megkezdődik a hűtőtavak építése (beleértve a bokodi tározót is). A belépő Altal-ér vízhozama olyan kicsiny, hogy az nem elégséges a tófelület párolgási veszteségének pótlására. A tó lefolyástalan, ezért másodlagosan vízminőségi gondok jelentkeznek: sótartalom-növekedés és eutrofizálódás. Megépül az Öreg-tó feletti utóülepítő. Ezt többször is kotorják a bányavízzel bejutott hordalék eltávolítása céljából. — Hetvenes évek: a bevezetett bányavíz hozama meghaladja a természetes hozam kétszeresét. Megépítik a szennyvíztisztítókat Oroszlányban. Tatabányán és Tatán. — Nyolcvanas évek: a bányavízhozam elkezd csökkenni. Bővítik és felújítják a szennyvíztelepeket, Oroszlányban és Tatabányán bevezetik a foszforkicsapatást. Új szénmosók épülnek. Leeresztik a Környei-tavat, kikotorják, majd a kilencvenes években újból üzembe helyezik. A feliszapolódás és kotrások folytatódnak a mesterséges tavakban. Az aszályos évek fokozzák a vízutánpótlási nehézségeket. — Kilencvenes évek: A térségben is megkezdődik a gazdaság átalakulása. A bányák termelése drasztikusan csökken, majd megszűnik. Az Altal-ér vízhozama olyan mértékben mérséklődik, hogy a tó vízpótlása céljára a '90-es évek elején mintegy 0,5 m

3s~' bányavíz bevezetésére kötelezték a tatabányai szénbányákat. Mára ez is megszűnik (a vállalattal együtt). A vízhasználatok kielégítése a fogyasztások visszaesése ellenére esetenként nehézségekbe ütközik. A tavat korábban tápláló források még nem kezdenek újra vizet adni. Az Altal-ér Öreg-tó feletti szelvényében mért kis vízhozamának mintegy harmadát-felét (azonos megoszlásban) a Galla-patak és Tatabánya város tisztított szennyvize adja. Ma az Altal-ér hozama alig 1 mV

1 a tatai Öreg-tónál. Az Öreg-tó a vízgyűjtő legfontosabb tava mesterséges tó, halászati céllal létesítette az Esterházy család a XVIII. században. Üzemeltetése ma is ennek megfelelően történik: a tavat novemberben leeresztik, májusban pedig feltöltik. A tavat etetéses haltenyésztésre és fürdésre is szeretnék használni, ami több ok miatt sem lehetséges. A tó kis térfogata (tizede a Balaton keszthelyi medencéjének) miatt roppant sérülékeny a szennyezőanyag-terhelésre és ma leginkább utókezelő szennyvíztóhoz hasonlítható. A tó fajlagos terhelése a hetvenes években nagyságrenddel haladta meg a hipertróf Keszthelyi-medencét. Az alga biomassza gyakorlatilag elérte a mérsékelt égövön lehetséges maximumot. A tó oldott oxigénkoncentrációja esetenként igen alacsony (3 mg/l körüli a minimum) és a fotoszintézis miatt szélsőségesen ingadozik. A '80-as években szalmonella fertőzöttség is kimutatható volt. A bakteriológiai vízminőség mu-