Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

394 Somlyódy László dást a Tisza szabályozásában. A problémákat a felső szakaszon idő előtt kierőszakolt átvágásokban látták, illetve a töltéseket kicsinek és gyakran nem megfelelő minőségűnek tartották. A sűrűn lakott településeknek kiegészítő védelmet javasoltak, például Szeged esetében egy második védelmi vonalat jelentő körtöltést. 1905-re az átvágások kifejlődtek, a Tisza árvízi szabályozása befejeződött. A programot a szabályozás befejezésére Kvassay Jenő dolgozta ki, aki az 1889-ben létrehozott Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal élén állt. A kisvízi szabályozás 1904-ben kezdődött és a második világháború kitöréséig tartott. A helyi próbálkozások után kiderült, hogy a kisvízi szabályozást is a folyó teljes hosszában egységes elvek szerint kell végrehajtani. A gázlórendezésnél rendszerint mederszükítést, sarkantyúkat, elmosatást alkalmaztak, és csak ritkán bővítették kotrással a vezérárkot. Ezek a munkák nagyságrendben a Vásárhelyi -féle árvízi folyószabályozáshoz hasonlíthatók, de társadalmi visszhangjuk jóval kisebb volt, hiszen az eredménye már csak közvetetten érzékelhető. A II. világháború után megkezdődött a duzzasztómüves folyócsatornázás. Felépült Tiszalök, majd a hetvenes évek végén Kisköre (amelyek nagy területek öntözését tették lehetővé), elkészült a csongrádi vízlépcső terve, de a folyó teljes „belépcsözése" nem készült el. A kiskörei vízlépcső tervezett duzzasztási szintjét soha nem valósították meg. Az eredeti célok közül több háttérbe szorult (például az öntözés), ugyanakkor újak jelentkeztek (ökoturizmus, természetvédelem stb.). A tározó tehát az eredeti tervektől eltérő célokat és használatokat elégít ki, és ugyan átfogó elemzések nem állnak rendelkezésre (kivételt képez Dóra 1996), úgy tűnik, mára a kedvező hatások vannak túlsúlyban. A 7/'.vza-szabályozás elért eredményeit érdemes megvizsgálni legalább két szempontból: — mennyire tudták megvalósítani az eredeti célokat, és - milyen pozitív, illetve negatív hatások érvényesültek. Az ármentesítési célkitűzést sikeresen teljesítették. Az árvízvédelmi munkákat azonban még napjainkban sem lehet befejezettnek tekinteni. A folytatást sok ok, köztük az elmúlt évtizedek árvizei, az általuk veszélyeztetett vagyon értékének növekedése és fokozódó kockázatérzékenységünk egyaránt szükségessé teszi. Az elvégzett szabályozás és az azt követő fejlődés nagymértékben meghatározta és beszűkítette a mai lehetőségeinket. Növelhetjük a gátak méretét (passzív védekezés), vagy kiszélesíthetjük a hullámtereket, beleértve oldaltározókat is — ami természetvédelmi szempontból is kedvező lenne —, ahol azt a biztonság és a területhasználat lehetővé teszi. Az aktív védelem vizsgálata stratégiai kérdés, amelynek az egész vízgyűjtőre, tehát a Magyarországon kívüli részekre is ki kellene terjednie. Az ármentesítési munkák során a Tisza-völgyben mintegy 15,5 ezer négyzetkilométer területet ármentesítettek. Ezáltal hatalmas területet nyertek a mezőgazdaság számára, ahol a szemtermelő (búza, kukorica) mezőgazdaság vált uralkodóvá. A szikesedés problémája elválaszthatatlan az Alföld ármentesítésétől és a lecsapolásoktól. A korábban víz alatt fekvő szikes területekkel tulajdonképpen senki sem foglalkozott, legfeljebb egyes részeken vették igénybe őket a külteijes állattartók. Ráadásul a szikesedést valamelyest féken tartotta a kiöntö Tisza, ami szinte kimosta