Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 391 vevőpiacot jelentettek a magyar gabona számára és a nemzeti felemelkedés egyik alapelemének tekintették az Alföld felvirágoztatását, aminek a Tisza szabályozása az alapja. - az olcsónak vélt hajózás feltételeinek megteremtése érdekében. A Tisza egységes szabályozását megalapozó, legfontosabb lépés a Tisza és mellékfolyóinak vízrajzi felmérése (mappációja) volt, melyet 1834—1848 között végeztek el Lányi Sámuel vezetésével. A felmérés során kiderült, hogy a tiszai árvizek 18 megye 854 települését fenyegetik. Ezek a települések eredetileg szárazulatokon álltak, de a Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtőjén végzett erdőirtás és legeltetés következtében megnövekedett a lefolyás mértéke, ami az árvízszintek megnövekedését és az addig biztonságos helyen álló települések veszélyeztetetté válását eredményezte. Ezt a ma is korszerű és részleteiben nem feltárt összefüggést már az 1800-as években felismerték, és Beszédes dózsef szóvá is tette. 1846-ban megalakult a Tisza-völgyi Társulat, amely a helyi társulatokat fogta egybe, és hangolta össze működésüket. A Tisza-völgyi Társulat a szabályozási munkák tervezésére és a kivitelezés vezetésére Vásárhelyi Pált kérte fel. Vásárhelyi tervének alapvető célját a következőképpen foglalta össze: „A szabályozás feladata kettős, egyik a dúló elem áljainak korlátozása, másik a hajózás könnyítése. Ha az elsőt elértük, ártalmatlanná tettük a folyót, de használhatóvá nem, mert az ipar emelésére és felvirágzására a természet által kimutatott közlekedési vonal az egész vidék előtt zárva marad." Tehát már Vásárhelyi is több „kritériumot" fogalmazott meg, amelytől Paleocapa célrendszere némileg eltérő volt. Vásárhelyi szerint a szabályozás sikeréhez a folyó esését kell növelni, és ezzel együtt nő majd a sík vidéken amúgy lelassult folyó sebessége is. Az esés növelésére a túlfejlett kanyarokat át kell vágni. Ezzel a folyó hossza csökken, és a hajóvontató út karbantartása is könnyebbé válik. Vásárhelyi összesen 102 átvágást tervezett, mellyel a folyó hosszát Tiszaújlaktól a torkolatig 452 km-rel (37%) csökkentette (egy nehezen fejlődő átvágásra példát lásd a 5. ábrán; Dunka—Fejér— Vágás 1996). Javasolta, hogy az új medret ne a végleges méretűre alakítsák ki, hanem csak egy vezérárkot ássanak (Hajós 1980), a többit bízzák 5. ábra. Egy nehezen fejlődő átvágás (Dunka—Fejér-Vágás 1996) Fig. 5. A hardly developing cross-cutting (Dunka-Fejér-Vágás 1996) Bild 5. Ein sich schwierig entwickelnder Durchstich fDunka-Fejér—Vágás 1996) рис. 5. Пример пересечения русла с тяжелым развитием