Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei 385 A felszín alatti vizek minőségének romlása a pontszerű és diffúz terheléseknek (kommunális eredetű és állattartó telepek, illetve műtrágya és egyéb kemikáliák hasz­nálata), továbbá a természetes eredetű elemek megjelenésének (például az arzén, amely Békés megyében különösen magas szintet ér el) tudható be. A leggyakoribb gondot a vas, mangán, nitrát, ammónia, oldott szerves anyag okozza, elsősorban az Alföldön. A parti szűrésű vízbázisok és karsztvizek állapota általában jó, de ezek a kész­letek igen sérülékenyek. A mélységi vizek többnyire tisztítás nélkül felhasználhatók. A talajvízről sommásan azt szokás mondani, hogy országszerte olyan mértékben elszennyeződött, hogy legfeljebb öntözésre alkalmas. Ez azonban alapvetően a telepü­lések környezetére, a korábbi mocsarak nagy sótartalmú területeire és az elnitrátoso­dott hegyperemú völgyekre vonatkozik. Részletes felmérések nem állnak rendelkezés­re, és csupán azt lehet sejteni, hogy az utóbbi évtized visszafogott agrokemikália használata jótékony hatással volt a vízminőségre. 1.7. Vízellátás és csatornázás A közműszolgáltatás jelenti a víz és az emberek legszorosabb, mindennapos kap­csolatát. A víz az emberi élet egyik meghatározó tényezője, amelyet azonban a többség tuda­tosan nem érzékel. A vízügyi szakemberrel szemben a társadalmi csoportok „vizes" reak­ciói nem állnak össze rendszerbe és vízgazdálkodási szempontból számos belső ellent­mondást is magukba foglalnak. Például az utolsó évek két makro vízpolitikai ügye: a bős-nagymarosi vízlépcső kérdése és az árvíz (Szlávik 2000b) ugyan nagy társadalmi in­dulatokat keltett, azonban a vízgazdálkodás e kiemelt elemeivel kapcsolatos vélekedések csak rendkívül lazán kapcsolódnak a vízhasználattal, a víz értékével kapcsolatos napi cse­lekedetekhez. A kérdéskör behatóbb vizsgálatára 1998 nyarán ezerfős reprezentatív kér­dőíves felvételt végeztünk (Tamás 1999a). A vízi világ a megkérdezettek 65-70%-a szemében a nemzeti örökség része, és jóval több mint a fele számára a szépség forrása is. A gazdasági lehetőség felismerése és az erőforrás szemlélet az iskolai végzettséggel nő, és a nagyvárosokra jellemző. A személyi hasznosítás megítélése eléggé egyenletes (kevésbé fontos, mint a gazdasági lehetőség). A víz és a nyaralás kapcsolatának felmérése egyértelmű „vízpártiságot" mutat. A vízdíjakat a minta többsége magasnak tartotta (az energia- és a gázszolgáltatások megítélése még negatívabb). Ugyanakkor Budapesten a víz és az energia árát egyformán kedvezőtlennek tartják. A községekben a kérdéskör megítélése kedvezőbb, ami utal a te­lepülési „vízpolitika" lehetőségeire is. A felmérések szerint az idősek véleménye sokkal kedvezőtlenebb, mint a fiataloké (azaz a korszerkezet változásával a meglévő feszültsé­gek egy része feloldódhat). A megkérdezettek több mint 70%-a tudatosan takarékoskodik a vízzel: a „közjószág" mára áruvá vált. A szemlélet változását mutatja, hogy a takarékoskodást nem felvállalni nem divat. A folyamatot a meglévő infrastruktúra műszaki adottságai és a szolgáltatások rugalmatlansága (az energiaszektorhoz viszonyítva a verseny és a differenciált árak hiá­nya) korlátozza. A takarékosság magas a főiskolai-egyetemi végzettségűeknél (tudatos­ság és lakásszerkezet), a nyolc általánosnál kevesebbel rendelkezőknél (objektív víz- vagy forráshiány) és a nagyvárosokban. A főbb takarékossági fonnák a locsolás és autómosás

Next

/
Oldalképek
Tartalom