Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

36 Szlávik L.—Ijjas I. A vízlépcsők építése, elsősorban az ezzel járó mélyépítési, vízépítési és gépészeti munkák miatt nagyon költséges. Az alacsony energetikai érték nem indokolná a jelentős beruházásokat. Ezért a vízerőtelepek csak többcélú rendszerben képzelhetők el Magyarországon, a környezetvédelmi előírások betartásával. Az elmúlt egy-két évtizedben érzékelhető világtendencia a megújuló természeti erőforrások jelentős felértékelődése. A magyarországi vízerök észletek kihasználtsága viszont rendkívül alacsony, holott számos kínálkozó lehetőség lenne, kellő vízügyi, műszaki, környezeti és ökológiai előkészítéssel. A magyar vízerő-potenciál fokozottabb hasznosításának gazdasági lehetőségét nyitja meg az, hogy az állam ma már preferálja a megújuló erőforrásokból való energiatermelést (51/1995. (X.13.) sz. IKM miniszteri rendelet). 3.5. Hajózás Magyarország földrajzi adottságai kedvezők a vízi közlekedés számára, ennek ellenére a belvízi hajózás a közúti és a vasúti közlekedés mellett alárendelt szerepet játszik, mindössze 4-5%-ban vesz részt a szállítási teljesítményekben. A vízi úton szállított árúk mennyisége, ami évente 3^4- millió tonna, az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. A lehetőségek kihasználatlanságának egyik fő oka az, hogy Magyarország vízi útjai nem alkotnak összefüggő és homogén rendszert. Egy másik lényeges ok, hogy az állami támogatások drasztikus csökkentésével a hajózás versenyképtelen helyzetbe került a többi közlekedési ágazattal szemben. Magyarország vízi útjainak összes hossza 2260 km, mely jelentőség szerint az alábbi megoszlású: - nemzetközi jelentőségű 417 km; - regionális jelentőségű 1150 km, - kishajózásra alkalmas 693 km. Egyetlen nemzetközi vízi útunka Duna, mely az ENSZ-EGB által 1992-ben elfogadott csoportosítási elvek szerint az 1811-1785 fkm között V.B. osztályú, lejjebb VI.B. és VI.C. osztályú. A dunacsúnyi mederelzárás, azaz 1992. novembere óta, a nemzetközi hajóút szlovák területen az 1851 fkm-nél a bősi hajózó csatornába tér ki, és az 1811 fkm-nél jut vissza a közös Duna-szakaszba. A Duna Budapest feletti szakaszán, a nagymarosi szelvényben - a sziklaküszöb miatt - igen kedvezőtlenek a hajózási viszonyok. Itt a legalább 2,5 méteres hajómerülés sokéves átlagban csak 160 napon át biztosítható. A rendkívül száraz 1992. esztendő őszén a magyar Duna-szakaszon több mint húsz helyen volt 1,5-1,9 m mélységű gázló. A magyarországi vízi utak az állam tulajdonában vannak. A magyarországi vízi utak közül nemzetközi hajóforgalom csak a Dunán zajlik. Ennek szabályait a Duna Bizottság által 1990-ben elfogadott szabályozás, a Dunai Hajózás Alapvető Rendelkezései rögzítik. A Tiszán a magyar hajókon kívül — saját lobogójuk alatt - jugoszláv hajók is közlekednek, az 1956-ban megkötött magyar-jugoszláv hajózási szabályzat intézkedései szerint. A regionális jelentőségű vizi utak közül a Duna-ágak (a Mosoni-Duna 14 km-es szakasza, a Szentendrei-Duna és a Ráckevei-Duna) III. W. osztályúak, a Sió-csatorna és a