Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

Vízügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam A VÍZ ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS 2000. évi 3—4. füzet DR. SOMLYÓDY LÁSZLÓ L A víz 1.1. Víz, föld és élet Az ember a tudomány korát messze megelőzve megértette, hogy víz nélkül nincs élet. Számos nép kozmológiájában a teremtés előtti öskáosz, amely minden forma nélkül való, mindent magába foglal, mindent tartalmaz — az maga a víz. A teremtés első aktusa a Felső és az Alsó Vizek. Mitologikus szörnyek felügyelik, hogy a tengerek és folyók medrébe szorított vagy a föld alá kényszerített vizek ne árthassanak az embernek. A szörnyek azonban kiszámíthatatlanok, kényükre-kedvükre visszatarthatják a folyók áradását, elzárhatják a Felső Vizek csatornáit. Máskor épp fordítva: túlzott bőséggel onthatják a vizet. Az egymás felé törekvő Felső és Alsó Vizek egyesülése özönvízzel sújtja a bűnös emberiséget. A víz élet és halál, fájdalom és öröm. Elet, amikor tavasszal a vizek férfiereje megtermékenyíti az anyaföldet, a természet és az ember újjászületik. Kukorica Jancsi halott Iluskája az Elet Vizébe dobott rózsaszálból támad fel. Szent László király csodatevő forrást fakaszt a kősziklából. És halál, amikor a vetés kisül, az árvíz elviszi a termést; amikor a sötét Styx folyó vizén átkelünk a túlsó partra. A víz egyesíti élet és halál örök körforgását, innen tisztító ereje. A „pogányok" Szent Iván éjszakáját folyóparti orgiával ünneplik, a hithű mohamedán naponta hétszer mossa meg arcát és kezét, a fanatikus hindu az istenként tisztelt Gangesz vizébe merül, Szent János és Krisztus a víz erejével keresztel. A víz szakrális jelentése korokon át kisérte az embert. A víztároló edény, a kupa vagy kehely több volt egyszerű használati tárgynál; ezt formájával, díszítésével is kifejezte. Mátyás király visegrádi palotájának udvarán éppúgy a díszkút köré szerveződött az élet, mint ahogy a falusi lányok sem csak vizet meríteni jártak a kútra — gyakran itt találtak párjukra. A mai városi ember számára a víz csodája elveszett: gombnyomásra jut a szükséges tiszta víznek akár sokszorosához; az elhasznált, koszos vizet pedig észrevétlenül elnyeli a csatorna. Úgy élheti le az életét, hogy egyszer sem gondol bele: honnan jön ez a víz; mi lenne, ha nem jönne; mi történik az elszennyezett vízzel; mit jelent a víz számára, mások, az állatok és a növények számára; mekkora az ő személyes felelőssége abban, hogy más emberek és a jövö generációk is elegendő tiszta vízhez juthassanak, mit tehet a társadalom és az egyes ember azért, hogy vizeink egészségesek, élettől virágzóak legyenek? A kézirat érkezett: 2000. X. 18. Dk Somlyódi László oki. gépészmérnök, az MTA rendes tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Budapest) Vízi Közmű- és Környezetmérnöki Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.