Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

330 Keresztúri Akos völgyszélesség, a függőlegesen a meanderek tágassága (A), a sugara (B) és a húrhossza (C) látható logaritmikus skálán. Egyértelmű a meanderezés jellemzői és a völgyszélesség közötti összefüggés. Mindez arra utal, hogy a vizsgált mérettartományba esö völgyeknél a völgyszélesség közel lineáris arányban lehet a vízhozammal — ami természetesen csak durva közelítés. Eszerint tehát a meanderezés paramétereinek vizsgálatával az egyes völgyek relatív vízhozamainak nagyságára következtethetünk. Az 1,2 km-nél szélesebb és 100 km-nél hosszabb korábban említett „nagyobb" völgyek fö különbsége a többi folyásnyomtól, hogy míg a kisebb völgyeknél csak egyszeri vízáramlás nyoma látható, addig itt vándorló meandernyomok is felismerhetők. Ezeknél tehát nem csak egyszerűen nagyobb vízhozammal, hanem időben is tartósabb víz áramlással van dolgunk. A 7. ábrán bimodiális meander eloszlásra láthatunk példát, ami két jellegzetes és relatíve tartós vízhozam létére utal. A 8. ábra egy ilyen nagyobb hálózatos völgyet mutat, ahol közelítőleg három meander generáció különíthető el a kanyarulatok megjelenése alapján (1,2, 3), amelyeket eltérő vízhozamok alakítottak ki. Ezekben az esetekben tehát a völgy az egykori meder illetve medrek meanderezése során oldalirányú erózióval szélesedett. Itt tehát a völgy a földi értelemben is völgyet jelent, míg a kisebb völgyeknél elképzelhető, hogy azok gyakorlatilag egykori medrek. A 9. ábra három sorban három völgy esetében mutatja a völgyek meandereinél a szélesség valamint a tágasság (bal), a sugár (közép) és a húrhossz (jobb) kapcsolatát. Jól látható, hogy a völgyeket és a meandereket kialakító vízhozam nagysága időben változott. A 10. ábra bal oldalán a földi folyók esetében látható a vízhozam és meander hullámhossz, a jobb oldalt pedig a Marsnál a völgyszélesség és a meander hullámhossz között nyert kapcsolat. Érdemes megfigyelni a jobbra legfelül látható néhány adatpontot, amelyek az áradásos völgyek egyes részvölgyeinek a paramétereit mutatják. Jól látható, hogy a Marson extrém nagy vízhozamok esetén is tanulmányozható a meanderezés jellege. A két bolygó folyóvízi erózióval kialakított képződményeinek összehasonlítása rendkívül széleskörű és érdekes eredményeket adott már eddig is, melyekből csak egy apró töredék fért a cikkbe. A közeljövő feladati közül az egyik