Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXI1. évfolyam 2000. évi 2. fiizet RÖVIDEBB TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK ŐSI FOLYÓK A MARSON KERESZTÚRI ÁKOS Az elmúlt húsz évben a Naprendszerbe küldött űrszondákkal kimutatható volt, hogy más égitesteken is működnek olyan folyamatok, amelyek a Föld arculatát módosítják. Kiderült, hogy vulkánok, töréses szerkezetek más bolygókon és holdakon is megfigyelhetők, és a víz, a szél, vagy a jég sem csak a Föld felszínét alakítja. A földihez hasonló vízfolyás nyomokat eddig csak a Marson találtunk, ott azonban igen nagy számban vannak. A Marson az egykori légnyomás és hőmérséklet viszonyok, a potenciális hordalék jellege, a vízmennyiség, valamint annak forrásai és befogadói jelentősen különbözhettek a földitől. Mindez a két bolygón a folyóvíz felszínformáló tevékenysége közt széles körű összehasonlításra ad lehetőséget. A Mars felszínén jelenleg folyékony víz nem létezik stabil formában. Azonban számos bizonyíték utal arra, hogy eredetileg a bolygó jelentős vízkészlettel rendelkezett. Sőt, ez a víz részben ma is megvan, elsősorban a felszín alatt, a regolit pórusaiban, jég formájában, valamint a sarki jégsapkákban és az azokat övező réteges üledékekben. A bolygófejlődési elméletek alapján, a Marson, kialakulása után néhány 100 millió évig olyan éghajlat uralkodott, amely lehetővé tette, hogy folyékony víz tartósan létezzen a felszínen. Ekkor a földihez hasonlóan, a napenergia révén - emellett részben a vulkáni fűtés hatására — a víz a légkör és a felszín között, valamint a felszín alatt cirkulált. A bolygón sok helyen keletkeztek vízfolyások, amelyek egy része egymással összekapcsolódó rendszereket alkotott. Ekkor jöttek létre az ún. hálózatos völgyek. Később az éghajlat hűlt és a légnyomás csökkent, a víznek pedig egyre nagyobb része fagyott meg. Néhány esetben, alkalmanként a fagyott réteg alól még feltört a víz. Ekkor keletkeztek az ún. áradásos völgyek. Ezek óriási vízhozammal rendelkeztek, területükön néha 100 m vastag vízréteg hömpölygött, jelentős eróziós hatással. Mivel ekkor a felszíni viszonyok már nem kedveztek a folyékony víznek, a hatalmas folyók felszíne befagyott. Az óriási vízhozam, és a lassan vastagodó jég hőszigetelő hatása miatt így is több 100 km távolságot tettek meg az egyes áradások. Mindezek mellett az egykori víz jelenlétére utalnak feltöltött krátertó maradványok, delták, és az északi félteke hatalmas mélyedése, amely egyes elméletek szerint egy óriási ösi állóvíz, az Oceanus Borealis üledékes feltöltésétől nyerte el mai arculatát. A két völgytípus jellemzőit érdemes a földi folyókéval, valamint egymással is összehasonlítani. Általánosan elmondható, hogy a Marson a hálózatos völgyek a kisebb méretűek, folyásirányban egymással gyakran összekapcsolódnak, hálózatokat A kézirat érkezett: 2000. N. 10. Keresztúri Ákos oki. földrajz-hidrológus. A tanulmány a szerző diplomamunkája az ELTE Természetföldrajzi Tanszékén. Témavezető: dr. Marsi László.