Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Hankó Zoltán: Gondolatok a Duna Szap és Szob közötti szakaszának fejlesztéséről

Gondolatok a Duna Szap és Szob közötti szakaszának fejlesztéséről 297 lusideje a folyószabályozás egyébkénti degradálódási ciklusidejének csak egy töredéke, s így a beruházási igény lényegesen megnőhet (nem is beszélve a hajózás kockázatainak növekedéséről a keménymedrü, kőgáttal/vezető müvei szegélyezett folyókában való manőverezésnél). 5. Záró megjegyzések A Szap (1811 fkm) és Szob (1708 fkm) közötti, de különösen a Szap és Gönyű (1791 fkm) közötti Duna-szakasz alsó szakasz jellegű volt a XX. század első felében, azaz feliszapolódásra hajlamos, ágakra szakadozó. Ez a jelleg a század közepe táján kezdett megváltozni részben a folyószabályozási beavatkozások nyomán, de jelentős volt a szerepe az ipari meder-kotrásnak is, s így a lefolyás Gönyű alatt közép-szakasz jellegűvé vált. Az ipari kotrás a folyamatot felső szakasz jellegűvé változtatta, mert több görgetett hordalék (illetőleg mederanyag) hagyta el e szakaszt, mint amennyi felülről érkezett, tehát a meder süllyedt. Gönyű felett a közép-szakaszjelleget időnként alsó szakasz jellegű folyamat váltotta fel. Ezen a szakaszon az egyensúly csak kotrással volt - úgy, ahogy - fenntartható. Minőségi változás következett be 1992-ben a Gönyű fölötti szakaszon, amikor a dunacsúny-bősi üzemvízcsatornás vízerőmüvet Szlovákia üzembe helyezte. Ezzel — egyrészt — teljesen megszűnt a természetes görgetett hordalék-utánpótlódás felvíz felöl, megváltoztak - másrészt - az áramlási viszonyok Szap környékén (a vízerőmű alvízcsatornájának dunai visszatorkollása környékén), ami - harmadszor - intenzív part- és meder-eróziót váltott ki. Ez utóbbi egy hordalék „árhullám"-ot indított el, ami lassan araszol alvíz felé, miközben „еПариГ (s ezenközben osztályozódik is). S ez a folyamat mindaddig folytatódik, amíg Szap környékén be nem áll a meder és a part egyensúlya (akár egy hosszadalmas „természeti folyamat", akár emberi beavatkozás eredményeképpen). Az eddigi beavatkozások „tűzoltó" jellegűek csupán, mert 1989. óta, a GNV Allamközi Szerződésében foglalt feladatok megoldásának honi felfüggesztése, majd leállítása óta nincs egységes (Szlovákiával is egyeztetett) koncepció a szlovák-magyar határ-szakasz (Rajka, 1850 fkm és Szob, 1708 fkm) rendezésére. Az a dokumentáció, amit a Magyar Kormány 1999. decemberében átadott a Szlovák Kormánynak azzal, hogy ez a kiinduló magyar álláspont a GNV-vel kapcsolatos problémák rendezésére irányuló tárgyalásokon, sajnálatosan teljesen alkalmatlan a szakasz összetett problémainak megoldására (még koncepció szinten sem), s így aligha fogadható el tárgyalási alapként (még a Magyar Országgyűlés határozatában (MO 1991 ) előirányzottakat sem elégíti ki, nemhogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ETPK 1994) ajánlásait, vagy a Hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ 1997) ítéletében foglaltakat). Rákóczi (2000) dolgozatában a kérdéses szakasz egyik legégetőbb problémájára világított rá (a meder stabilitásának kérdésére), amellyel összefüggő problémákat a GNV tervei kíséreltek meg kiküszöbölni (folyócsatornázással, a nagymarosi vízlépcső duzzasztásával).