Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)
28 Szl á vik L.—Ijjas I . valósítására és üzemeltetésére szolgáló speciális szervezet: a vízi társulat. A múlt század utolsó harmadában alakultak meg a folyammérnöki hivatalok, amelyek a mai vízügyi igazgatóságok elődjeinek tekinthetők. 1953-ban hozták létre a vízgyűjtőterületek határaihoz igazodó 12 vízügyi igazgatóságot, amelyek a mai vízügyi államigazgatás alapegységei. Ezóta létezik tulajdonképpen Magyarországon a vízgyűjtőkre épülő vizügyi igazgatás. A vízzel kapcsolatos területi igazgatási feladattal több intézmény foglalkozik ma Magyarországon. Ezek közül a legfontosabb a 12 vízügyi igazgatóság és a 12 környezetvédelmi felügyelőség, amelyek határai ugyanazok és a vízgyűjtő területek határaihoz igazodnak. Az igazgatóságokhoz illetve felügyelőségekhez tartozó területek nagysága 4000-13 000 km 2 között változik (Szlávik-Reich 1995). A vízügyi igazgatóságok közalkalmazotti létszáma 1998-ban 4507 fö főfoglalkozású közalkalmazott volt. A létszám-struktúrát a következő fö adatok jellemezték: az összes létszámból 1892 fö a szellemi, 2615 fö a fizikai állományú. A fizikai állományból mintegy 1000 fö a gátőr, csatornaör és mederőr. Az összlétszámból mintegy 2600 fö lát el államigazgatási feladatokat. A környezetvédelmi szervezet 1998-ban mintegy 1500 fö köztisztviselőből és 300 közalkalmazottból állt. A kifejezetten állami vízügyi feladatokkal foglalkozók létszáma ennek kb. ötödére tehető. Az elmúlt években többször átszervezték a vízzel foglalkozó államigazgatási szervezetet. Jelenleg három minisztérium: a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM), a Környezetvédelmi Minisztérium (KÖM) és a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM), továbbá a hozzájuk tartozó szervezetek az illetékesek a vizgazdálkodási feladatok többsége esetén. Az alapvető állami feladatok háromfelé osztottsága okoz ugyan problémákat, azonban a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy jó koordinációval ilyen szervezeti rendszerben is megoldhatók a vízgazdálkodási feladatok. Nehézségeket okoz jelenleg a magyarországi vízgazdálkodásban az is, hogy az állami és nem állami tulajdon, valamint az állami és nem állami feladatok rendszere és a megoldásuk módszerei még nem alakultak ki teljes egészében. A privatizálás, a decentralizálás és a piacorientált módszerek alkalmazásainak feltételeit még fejleszteni kell, illetve meg kell teremteni. A vizekkel és a vízilétesítményekkel kapcsolatos feladatokat ellátó szervek másik nagy csoportja az önkormányzati igazgatás körébe tartozik. A Belügyminisztérium (BM) /clügyeli a helyi önkormányzatok tevékenységét. A helyi önkormányzatok alapjogai egyenlők, kötelezettségeik eltérőek lehetnek. A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. A vízgazdálkodásról szóló törvényben rögzített helyi önkormányzati feladatok, a külön jogszabályokban a polgármester, illetve a jegyző hatáskörébe utalt feladatok kivételével a képviselő-testület (a főváros esetében a fővárosi önkormányzati képviselő-testület) hatáskörébe tartoznak. Az önkormányzati feladatok anyagi—technikai végrehajtását az önkormányzatok megbízása alapján viz- csatornamű vállalatok végzik. Ezek általában önkormányzati tulajdonban vannak, a tulajdonviszonyaikkal kapcsolatos folyamatokat, ill. ennek ma vitatott elemeit (privatizálás) az anyag további részei tárgyalják. A közüzemi szférában elementáris változásokat hozott a rendszerváltozás, melyek érintik a víztermelő rendszerek fenntartását és üzemeltetését is (Hatfaludy 1994). Az
